38. Hídmérnöki konferencia. Budapest, 1997.
Tartalomjegyzék
3.2.1. Termovíziós eljárás: az infravörös termográfia A termovíziós, illetve termográfiás eljárások azt a fizikai tényt hasznosítják, hogy az abszolút nulla hőmérséklet (0 K = -273 °C) felett minden test elektromágneses sugárzást bocsájt ki, ez a hősugárzás. Ezt a hősugárzást infravörös kamerával érzékelni lehet, s képernyőre ki lehet vetíteni. Mivel a felfogott sugárzás intenzitása mindenkor a sugárzó test hőmérsékletétől függ, a felfogott jelekhez ismét lehet hőmérsékletértékeket rendelni. A hőfényképnek nevezett jel a megfigyelt terület felületi hőmérséklet-eloszlását mutatja (fekete-fehér vagy színes skálán). Az abszolút hőmérsékletek mérése csak valamely referenciafelület párhuzamos mérésével lehetséges. A hőmérsékletmérés tapintásmentesen történik, az egész eljárás roncsolásmentes. Felületközeli üregek meghatározása céljából külső hőáramot hozunk létre, melyet az üreg megzavar. Használható erre a napfény melegítő hatása, vagy egy hűlő szerkezet megfigyelése, vagy külső hőforrás (pl. infravörös fűtőkészülék, rövid idejű megvilágítás, a felület lehűtése). Jelen esetben infravörös vonalsugárzóval melegítettük meg a felületet, majd a melegítés után a hűlő felület képét figyeltük infravörös kamerával. A felmelegített felület sötét foltként mutatkozik a képen. A termovíziós kamera igen érzékeny, tized °C-os különbségeket is detektál. Eredmények, tapasztalatok: A termográfiás eljárással a hídon végzett 20 db mérés alapján megállapítható: az eljárással megtalálhatók a felületközeli üregek és üres pászmák. A vonalsugárzó által létrehozott sötét sávként detektált melegebb felület hűlése az üreg környezetében lassabb (a hőáramlás a szerkezetben akadályozott), ezt a képen a folyamatosan keskenyedő sötét sávon jelentkező kiszélesedés mutatja. Az eljárás hátránya, hogy csak kisebb mélységekig hatásos (2-3 cm-ig), valamint hogy igen időigényes. Ugyanezt az információt a radaros kereséssel és a pászmák megfúrásával sokkal hatékonyabban be lehet szerezni. 3.2.2. Roncsolásos eljárás Furatkészítés és endoszkópos vizsgálat. A műszeres vizsgálatok eredményének ismeretében, a szemrevételezhetőség érdekében furatokat kell készíteni a pászmákat befoglaló hüvelyek falán keresztül, s azokat endoszkóppal meg lehet vizsgálni. Célszerű a pászmákat magas- és mélypontjukon, valamint azokon a helyeken megvizsgálni, ahol más eljárás valamilyen problémát mutatott. A pászmák megfúrását csak leállító automatikával rendelkező fúróberendezéssel szabad végezni a pászmák védelme érdekében. A leállító automatika a híd vasalására csatlakoztatva a fúrót leállítja, ha a fúróhegy acélbetétet vagy pászmahüvelyt ér. Ezután a további fúrást vagy bontást a kellő elővigyázatossággal kell folytatni. Az endoszkópos vizsgálattal megállapítható, hogy a hüvely injektálása megtörtént-e, annak állapota milyen, illetve, hogy látszódnak-e korróziós vagy mechanikai sérülések a pászmán. Ha a beton kellően tömör, a kifúrt lukat, illetve a hozzá kapcsolódó üreget ki lehet vákuumozni, ezáltal az üreg térfogatára vonatkozó információhoz lehet jutni. A vákuumozás használhatóságáról helyszíni próbával kell megbizonyosodni, mert az igen nagyszemcséjű betonban elképzelhetők éppen az injektálandó pászmák mellett összefüggő üregek, pórusok, melyek a vákuumozást lehetetlenné teszik. Eredmények, tapasztalatok: Valamennyi keresztpászmát megfúrtuk, s endoszkóppal megvizsgáltuk. Megállapítható volt, hogy csak 14 pászma volt injektálatlan. Az üres, de vizet nem tartalmazó pászmákban a feszítődrótok jó állapotban vannak, helyenként semmi, helyenként elhanyagolható mértékű felületi foltkorrózió volt látható. Szemrevételezés alapján kimondható, hogy a feszítődrótok korróziós szempontból jóindulatú viselkedésűek, feszültségkorrózióra utaló nyomok nem voltak láthatók. Azokon a helyeken, ahol a pászma kiinjektálatlan volt, de rendszeres ázás nem következett be, ott a pászmákon nem volt elváltozás vagy csak enyhe, felületi, foltos korrózió volt tapasztalható. Annak ellenére, hogy az acélanyag nem mutat fokozott korróziós hajlamot, a rendszeresen nedvesedő, valószínűleg kloriddal is terhelt hibahelyeken erős, lokális korrózió volt megfigyelhető, mely a hibahelyeken látványos tönkrementeihez vezetett. A keresztpászmákban erőteljes ázásra utaló nyomot nem találtunk. Ahol a kiinjektálás megtörtént, ott a pászmák általában megfelelő állapotban vannak. Ahol azonban erőteljes átázás volt tapasztalható, ott az injektált pászmák is korrodáltak az injektáló anyag jelenléte ellenére. A hosszanti pászmák kiinjektált állapotának meghatározására két keresztmetszetben valamennyi pászmát megfúrtuk. Megállapítható, hogy a kiinjektálatlan helyek rendszertelenül helyezkednek el, egymás mellett futó pászmák közül egy injektált, egy nem, hosszában is egy ideig injektált, később nem. Jelen vizsgálat keretében megállapíthatók voltak az injektálatlan helyek, de további furatok készítésével kell az injektálatlan hosszakat pontosan meghatározni. A hosszanti pászmák esetében a továbbiakban ott végeztünk fúrást, ahol valamilyen egyéb vizsgálati eredmény erre okot adott (pl. Impact-Echo visszhangos eljárással üregesség, Canin potenciálméréssel korróziós veszélyeztetettség). Itt is megállapítható volt, hogy problémát az üres pászmahüvelyek beázása okozza. Ahol a pászmahüvely injektálatlan, de száraz volt, ott korrózió nem, vagy alig volt tapasztalható. 3.3. A feszítőkábelek állapotának meghatározása 3.3.1. A szakadási helyek meghatározása remanens mágneses eljárással A feszítőkábelek szakadási helyeinek meghatározására a remanens mágneses eljárást lehet használni. Az eljárás lényege, hogy a szerkezetben futó feszítőkábelt vagy pászmát kívülről, egy erős mágnes segítségével felmágnesezzük, majd a létrehozott mágneses erőteret egy megfelelően érzékeny leolvasófejjel letapogatjuk. A mágnesezés során a szakadási helyeken pólusváltás áll elő, ezeket a leolvasófej egyértelműen szakadási helyeknek érzékeli. A kiértékelést és az adatok feldolgozását megfelelő számítógépes hardver és szoftver biztosítja. 34
