37. Hídmérnöki konferencia. Debrecen, 1996.
Tartalomjegyzék
Dr. Domanovszky Sándor, Ganz Acélszerkezet Rt 100 éves a Szabadság híd A történelmi Magyarország és ezen belül a főváros a múlt században, annak különösen a második felében, kiváltképpen pedig az 1867-es kiegyezést követően, rendkívüli ütemben fejlődött. Az 1780-ban még falusias képet nyújtó, 26 000 fős Pest és Buda lakossága 1850-ig hatszorosára, a millennium évére huszonhatszorosára, több mint 600 000 főre növekedett, Budapest világhírűén szép nagyvárossá alakult. A lakosok és a hidak számának szaporodása egymással kölcsönhatásban volt. A telente elbontásra kerülő hajóhidat felváltó első állandó híd, a Lánchíd 1849-ben történt átadása olyan lendületet adott, hogy a század vége felé az 1876-ban forgalomba helyezett Margit (és a déli vasúti összekötő) híd hamarosan már nem elégítette ki az igényeket. Ezért 1893 közepén egyszerre két híd építésére hoztak törvényt. Ennek alapján nemzetközi pályázatot írtak ki, 1894. január végi határidővel. A két hídra összesen 74 pályaterv érkezett be, tíz országból (16 Amerikából). Az Eskü téri hídra 53, a Fővám téri hídra 21 müvet nyújtottak be. Az öt ország képviselőiből összeállított (28 tagú) zsűri 24 tervet minősített részletes megvizsgálásra érdemesnek. Az 1894. május végén tartott üléseken az első díjat az Eskü téri hídra német mérnökök által benyújtott kábelhídnak ítélték, míg a második díjat Feketeházy János Fővám téri hídra készített terve kapta. Az Eskü téri híd ügyét elhalasztották (egy magyar mérnökökből álló csoport, a díjazottól teljesen eltérő, Lánchíd-kialakítású terve került megvalósításra 1898-1903 között). A Fővám téri híd terveit - Feketeházy János pályaterve alapján - a Kereskedelemügyi Minisztériumban szervezett osztály mérnökei: Czekélius Aurél vezetésével, Szántó Albert, Nagy Virgil, Gruber Antal, Beké József és Gállik István dolgozták ki. Az acélszerkezet statikai számítását és kivitelezési terveit (222 db) a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára, Seefehlner Gyula vezetésével készítette el. Budapest legrövidebb, 333,6 m összhosszúságú, háromnyílású (79,3+175,0+79,3 m), Gerber-csuklós rácsos hídjának összsúlya 4850 t. Az öntöttvas ellensúlyok további 1218 tonnát tesznek ki. A híd össz-szélessége 20,1 m, a kocsipálya szélessége 11,5 m, a gyalogjárók szélessége pedig 2,9 m. A pilon keresztkötésének felső síkja a sarutól 22,0 méterre van. A pilonszerkezet teljes magassága 34,6 m. Az alépítményi munkákat Gaertner és Zsigmondi vállalkozók kivitelezték. A hídfők és a mederpillérek alapozása egyaránt pneumatikusan süllyesztett vaskeszonok segítségével történt. Ez a jobb parti hídfőnél 1894. november közepén, a bal partinál 1895. január végén, a jobb parti mederpillérnél május végén, míg a bal parti mederpillérnél július 1-jén kezdődött. A hídfők szerkezeti köveit 1895. március elején, ill. április végén, míg a mederpillérekét július végén, ill. augusztus végén - mai szemmel nézve is hihetetlen teljesítményt nyújtva - helyezték el! Az acél felszerkezet gyártása 1895 februárjában vette kezdetét és már ebben az évben 3400 t elkészült. A munkálatokat a parti nyílások főtartóival, a szabad ég alatt 30
