36. Hídmérnöki konferencia. Gyula, 1995.

Tartalomjegyzék

Ha az új betonrétegünk pH-ja 13,5, azaz OH" ionkoncentrációja 0,3 mól/l, akkor ennek az OH" ionkoncentrációnak mintegy 1 százaléka (0,003 mól/l) elegendő lenne a passzív állapot biztosításához szükséges pH = 11,5 eléréséhez. A diffúziós folyamatra érvényes Fick II. törvény szerint: ahol N diffúziós áramsűrűség N felületen lévő ionok száma 0 A felület nagysága x diffúziós mélység t idő D diffúziós koefficiens A D diffúziós koefficiens meghatározását többen többféle ionra, többféle közegben (habarcsban, betonban stb.) elvégezték, és 10" ...10" cm /s értékeket kaptak vízzel telített pórusokban. Ugyanakkor ezen vizsgálatok elvégzésekor tapasztalták, hogy olyan sok tényező (pórusméret, szerkezeti anyag, egyéb ionreakciók stb.) befolyásolja a folyamatot, hogy tisztán elméleti úton a diffúzió körülményei nem számíthatók. Egy széleskörű vizsgálatsorozatban (Guse, TH Karlsruhe) az alábbi tendenciákat figyelték meg: A pórusméret növekedése a várakozásoknak megfelelően elősegítette a diffúziós folyamatokat, kb. 100 nm-es az a pórusméret, mely felett részben a kapilláris szívóhatás, részben a diffúziós folyamatok miatt a RA számottevő sebességgel halad. Ha a régi beton kötőanyagaként portlandcementet használtunk, akkor kedvezőbbek a feltételek a diffúzió számára, mint pernye tartalmú cementek esetében. Vastagabb betonréteg (legalább 2 cm) felhordása esetén nagyobb a gradiens, jobban halad a RA. A nedvesítésnek döntő hatása van a folyamatokra: csak vízzel telített kapillárisok esetén van diffúzió, de szignifikánsan jobbak az eredmények ciklusos nedves-száraz RA-utókezelés esetén. Az utókezelés ideje, hossza is meghatározó, a tapasztalatok szerint kielégítő eredményt kb. kéthetes betonutókezelés (nedves takarás) és kéthetes ciklusos RA-utókezelés hoz. 19