36. Hídmérnöki konferencia. Gyula, 1995.
Tartalomjegyzék
A nagyszámú vizsgálat feldolgozása egy számítási lehetőséget is eredményezett: d R = d R1 (t_Y ahol d R a realkalizációs mélység d R1 a t időhöz tartozó realkalizációs mélység t viszonyítási idő = 1 nap t realkalizációs idő n exponens Például régi, portlandcementtel készült betonra, normál betonnal történt 20 mm-es rétegfelhordással, 14 napig tartó nedves/száraz ciklusos RAutókezeléssel d R1 = 3 mm-nek, n = 0,4-nek adódik. Az alapesettől eltérő esetben korrekciós tényezőket kell figyelembe venni. Az előadó bemutatta ezeket, jelen összefoglalásból azonban ezeket kihagytuk (szer/t). A fenti adatokkal kalkulálva 1-1,5 cm-es elkarbonátosodott réteg teljes mértékű realkalizásásához 65-80% relatív páratartartalmú légtérben 120-180 napra van szükség megfelelő betonutókezelés, ciklikus RA-utókezelés esetén. A BETONJAVÍTÁSOK, A REALKALIZÁCIÓ TARTÓSSÁGA Néhány éve még a beton „tartós, a környezeti hatásokkal szemben érzéketlen" szerkezeti anyagnak számított. Ma már tudjuk, hogy a beton védelme ugyanolyan fontos, mint a többi építőanyagé. A védőrétegek, bevonatok szerepe az, hogy a korrozív hatású közegeket a szerkezeti anyagtól távol tartsa. A védő szerep mellett ma már egyre többször díszítő feladata is van a bevonatoknak. A realkalizációs műveletek során — bármelyik módszert alkalmazzuk — a pórusokban lévő víz pH-ját növeljük meg, mely később, a beton kiszáradásakor is disszociációra kész ionok formájában marad meg a kapillárisokban. Ezek a reakcióra igen hajlamos ionok erősen ki vannak téve a szennyezők, elsősorban a vízben könnyen oldódó széndioxid újbóli káros hatásának. Éppen ezért a lehetőség szerint meg kell akadályoznunk, hogy a disszociált ionok széndioxiddal találkozzanak, s erre alapvetően két mód van: • a nedvességet távol kell tartanunk a betonszerkezettől (pl. bevonatolással, hidrofóbizálással), • a széndioxidot nem szabad a szerkezetbe engedni (nagy széndioxid diffúziós ellenállású bevonatrendszerekkel) A leghatásosabb olyan bevonatot használni, mely mindkét feladatra alkalmas. Az ilyen bevonattal szemben általában azt a követelményt támasztják, hogy páradiffúziós képessége elég nagy legyen (S D < 4 m), s széndioxiddal szemben pedig ellenállása jelentős legyen (S D > 50 m). 20
