35. Hídmérnöki konferencia. Sárospatak, 1994.

Korrózióvédelem

Tombor Sándor (főosztályvezető, Ükig) A felületvédelem kérdéséhez szólt hozzá, az alkalmazási engedélyek szüksé­gességét hangoztatva. Az utóbbi időben megnövekedett az igény újfajta bevonati rendszerek alkalma­zására. Ezek a rendszerek a korábbi műszaki előírások alapján nem voltak engedélyezve, ezért van szükség ezek alkalmazásánál az engedélyre. Az al­kalmazási engedélyek alapján szerzett tapasztalatok is hozzá fognak segíteni ahhoz, hogy a korábbi műszaki előírásokat megfelelő módon kiegészítsék, kor­szerűsítsék. Goda Balázs (Főmterv Rt.) Egy hazánkban eddig nem alkalmazott korrózióvédelmi eljárást ismertetett. Nincs olyan beavatkozási módszer, mely minden hídra egyformán alkalmazha­tó. Éppen ezért szükséges ezeknek a vizsgálatoknak a pontos elvégzése és utána elemezni, hogy milyen ráfordítással, milyen haszon érhető el. Itt figye­lembe kell venni azt is, hogy a hosszútávú fenntartási költségek is előbb-utóbb jelentkezni fognak, tehát a beavatkozásnál ezeket az egyszeri ráfordítással együtt kell optimalizálni. A bevonati anyagok egyik alternatívája a nyugaton már elterjedt katódos védelem. Ennek a lényege az, hogy a betonban a ned­vesség, sózás és egyéb károsító hatások következtében potenciálkülönbség alakul ki és ennek hatására elektronáramlás indul meg. A katódként működő betonacélról részecskék válnak le és így indul el tulajdonképpen egy korrózió. Ezzel a védelemmel olyan elektronáramot lehet működtetni, amelyik a bekövet­kező folyamatokkal ellentétes irányú oly módon, hogy a katódként szereplő betonacéllal szemben a felületre anódként egy vezetöképes konduktív festékré­teget vagy pedig egy rézhálót helyezünk el, ezt persze megfelelő cementes védőrétegbe kell helyezni. Nagyon lényeges az egyenáram erősségének a meghatározása, ha ez túl kicsi, nem éri el a megfelelő védőhatást, ha túl nagy, olyan anyagok is kiválhatnak a szerkezetből, amelyek további károsodást okozhatnak. Bizonyos esetekben ez a megoldás eléggé költségtakarékos lehet. Tombor Sándor (főosztályvezető, Ükig) Közel két és félévi várakozás után a Magyar Közlönyben megjelent a nemzet­közi szabványosításra vonatkozó rendelkezés. Nemzeti szabványként a ko­rábbi állami szabványokat kell érteni, amelyek országos és ágazati szabványok voltak. Szeretnénk, ha az európai szabályozás minél szélesebb körben Magya­rországon is megjelenjen. Európai szabványt a jövőben csak nemzeti szab­ványként lehet közreadni. Alapelv, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása ön­kéntes. A jelenleg érvényben lévő szabványok közül, amelyek nem voltak en­gedélyhez kötöttek, április 1-jétől megszűntek kötelezően alkalmazandónak lenni, míg amelyek miniszteri eltérési engedélyhez kötöttek, 1994. október 1­jén szűnnek meg. Eddig központi forrás állt rendelkezésre a szabványosítási tevékenységhez, a jövőben ez egészen szűk körre terjed ki, tehát akinek igé­nye van szabványosítási tevékenységre, annak finanszíroznia is kell a szab­vány megvalósítását. 14

Next

/
Thumbnails
Contents