Dr. Gáll Imre, Magyar mérnökök. 11. füzet (Siófok, 2005)

- 10Hídtörténeti könyveken kívül a Mérnöki kézikönyv 2. kötetében (1957) és más könyvekben, pl. Balaton monográfiája Technikatörténet (1993) is szerző volt. A régi magyar hidak könyve példanélküli, mert személyes levéltári és helyszíni kutatásokon alapult. Sokkal több hidat érdemesnek tartott figyelemre és megóvásra, ám a kiadó - sajnos - terjedelmi korlátot szabott, így sok hídleírása és különösen sajnálatos, hogy levéltári jegyzetei is kimaradtak. A Kiskőrösi Közúti Szakgyüjteményben kéziratai megvannak, néhány megyei hídtörténet könyvben, melyek 1993 óta jelennek meg, dr. Gáli Imre is közreműködött: Hidak Békés megyében (1995), Pest megyei és budapesti hidak (1997), Hidak Tolna megyében (2002), Hidak Csongrád megyében (2003), Hidak Zala megyében (2004). Ezekben a könyvekben mindig újabb adatokat is közzétett és segítette a szerkesztő munkáját is tanácsaival, újabb kutatásaival. Forrásmű a Régi magyar hidak könyv, aktualizált kiadása nagy adóssága hídtörténet-kutatásunknak. Előadásairól indokolt lenne teljeskörű jegyzéket készíteni. A Mérnök Egyletben 1934-től, a Közlekedéstudományi Egyesületben, s ahova hívták szívesen és színesen adott elő: emlékezetes a Tudományos Akadémia dísztermében 1999-ben a Lánchídról, jegyzetek nélkül tartott, sok újdonságot tartalmazó előadást. A hídmérnöki konferenciák elmaradhatatlan résztvevője volt. Szegeden (2003) nem sokkal lábtörése után ott volt, Zalaegerszegen (2004) új kutatásait ismertette Deák Mihályról, aki Deák Ferenc unokaöccse volt, kiváló, rendkívül önérzetes, szerény hidász. Sportpályafutása Életében a sport több, mint 40 évig fontos szerepet játszott, 1933-1950 között a Hunnia túraevezőse (10 ezer km volt a teljesítménye). Előtte és közben kajakozott, 1938-ben a Kajakszövetség Ismeretlen vizek díját nyerte el. Fennmaradt túraleírása a Kis-Szamosról rajzokkal is bemutatja az ott lévő hidakat (1941). 1951-81 között a Budapesti Építők vitorlás szakosztályában versenyszerűen sportolt, nyolcszor nyert magyar bajnokságot, először 1954-ben, s utoljára 1968-ben. A Balatoni fehérszalag verseny győztese volt 1956-ban. 1980-ban játékvezetői, versenybírói jogosítványt szerzett, a Vitorlás folyóiratot 1970-81 között szerkesztette.