Apáthy Árpád, Magyar mérnökök. 7. füzet (Siófok, 2005)

-12A munkatárs, a főnök, az ember Röviden szóltunk csak az ÁÉH mindent vállaló fiatal mérnökéről, a minisztérium új hídkorszerüsítési programot kidolgozó és megvalósító munkatársáról, illetve vezetőjéről és a nyugdíjasként is rendkívül aktív, mindenki által becsült szaktekintélyről, aki 60 éven át, szó szerint az utolsó pillanatig élt-halt a szakmáért. Szólni kell magáról az emberről is. Céltudatos, igényes, precíz mérnök volt, aki sokat törődött munkatársaival. Rendszeresen meghívta lakására családostul a hídosztályi munkatársakat, mindenkivel személyre szólóan foglalkozott. Sohasem panaszkodott, nem okolta a körülményeket, bölcs humorral fogadta az élet megpróbáltatásait. Egy vele készített interjúban mint legfontosabbat az emberekkel való bánásmódot említette. Ad hominem - személyre szólóan foglalkozott mindenkivel: „Akkor lehet a legjobbat várni viszonyban, munkában a másiktól, ha hozzá hangolódom, ha személyre szólóan bánok vele." Nem volt szakbarbár, minden érdekelte, verseket írt, 80 évesen is rendszeresen úszott, kirándult, társaságba járt, a hídmérnöki konferenciákon hajnalig táncolt, teljes életet élt, sohasem unatkozott, mindenre jutott ideje. Bölcs, őszinte kr

itikájával senkit nem sértett meg, - '•••'