Apáthy Árpád, Magyar mérnökök. 7. füzet (Siófok, 2005)

-13figyelmes volt személyválogatás nélkül. Feleségét egyre súlyosbodó betegségében sok éven át odaadóan, nagy szeretettel ápolta. Hídépítő volt jelképes értelemben is, ahogy ezt Dromgoole megfogalmazta „A hídépítő" c.versében: Egy öreg, zord úton menve kellemetlen, hideg este széles szakadékhoz jutott, melyben hideg, mély víz zúgott. Átkelt az öreg a vízen, nem rettegve a sötétben, s mikor épen átérkezett, híd építésébe kezdett. Egy arrajáró szólt: Öreg, miért pazarlód erődet? utad végéhez közeleg, erre többé már nem vezet. A vízen túl vagy épségben, miért fáradsz hídverés se 1? Az öreg felnézett és szólt: Az úton melyen jöttem, volt egy ifjú is, ki ugyancsak e szakadék felé halad. Az átkelés semmi nekem, de neki veszélyes verem. Hogy átjusson a nagy vízen, A hidat neki építem. Egyáltalán nem túlzás a vázolt szakmai, emberi értékelés. Nagy egyéniség volt, hiányát még fel sem tudjuk mérni. Példaképünk volt és marad is.