Veszprém megyei közutak története (Veszprém, 1990)

Útgyűrű Veszprém körül - Veszprém város úthálózatának kialakulása, fejlődése 1990-ig

Útgyurű Veszprém körül 1985. október 31-én szemerkélő esőben emlékművet avattak Veszprémben. Az útgyűrű északnyugati záró csomópontjánál elhelyezett ko azóta hirdeti, hogy Magyarországon elsőként Veszprém körül bezárult a körút. Hogy e nagy munka fontosságát, szükségszerűségét érzékelni lehessen, fordítsuk vissza az idő kerekét. VESZPRÉM ÚTHÁLÓZATÁNAK KIALAKULÁSA, FEJLŐDÉSE 1900-ig Veszprém városa a Bakonytól délre, a hegység tömegét tagoló két nagy törésrendszer, a Veszprém-nagyvázsonyi és a Várpalota - ajkai törésvonal találkozásában fekszik. A metszéspontban a vetődések irányt változtatnak, ez adja a várhegy és környezete rendkívül szép sziklafalait, változatos geológiai formáit. A dolomitrétegek közül a karsztvíz több bővizű forrásban tör a felszínre, amelyek körül már az ősember is letelepült. A leletanyagok nyomán következtetni lehet az itt lakó népek életére. Bár a város területén római kori út maradványai még nem kerültek feltárásra, feltételezhető, hogy a rómaiak Baláca-Pogánytelek-Romkút között, a jelenlegi város területén utakat építettek, majd ezeket az avarok, s az őket követő szláv népek tovább bővítették. Tény, hogy a honfolglaló magyarok már egy előzőleg kialakult úthálózatot használtak. A Tihanyi Alapítólevél hátiratát értelmezve a Vár és környéke a X. század utolsó harmadában már városi jellegű település volt. A közlekedési utak a várkapunál találkoztak, itt kialakult a piac, ezzel együtt a vámszedés intézménye. A vár közvetlen közelében lévő Szentmiklósszeg, Szentmargitszeg, Szenttamásfalva és Szentkatalinszeg, valamint a város körüli települések közlekedésének biztosítására a XIII. század végére kialakult város úthálózatának alapja. A XV. századra a szegek száma Sárszeggel és Szentivánszeggel bővült, majd a településközpontok közötti terület is benépesült. A lakott területekkel együtt új utak is kialakultak, ezekhez 75