Veszprém megyei közutak története (Veszprém, 1990)
Veszprém vármegye úthálózata - Az I. úttörvény utáni időszak 1890-1914-ig
Az 1890. 1. te. rendelkezése szerint az állami utakról az állam, törvényhatósági utakról a területileg illetékes vármegye,illetve törvényhatósági joggal felruházott város, a községi közlekedési utakról az egyes utak érdekeltségébe tartozó községekből alakított érdekeltségi csoport, a vasúti állomásokhoz vezető utakról a területileg illetékes törvényhatóság: a vasút, az érdekelt községek és érdekelt ipar, kereskedelmi vállalatok érdekeltségük arányában, a községi közdűlő utakról a község és végül az egyes társaságok által létesített utakról pedig a létesítők vagy azok meghatalmazottai kötelesek gondoskodni. A törvény tehát a közutakat a fenntartók szerint osztályozta. A hajóállomásokhoz és révekhez vezető utak besorolásának hiányát a törvényhatóságok gyakorlatilag rendezték, amennyiben ezeket az úthálózatokba felvették. A törvény szerint az útügyek adminisztratív intézője az alispán, szakszerű gondozója pedig az államépítészeti hivatal főnöke, a közúti hálózat fejlesztését szem előtt tartva együtt működtek. E törvény egy külön fejezete szabályozta az új közutak és hidak tervezése és engedélyezése körül követendő eljárást. A törvény a közutak területével kapcsolatosan felmerülő vitás kérdések eldöntésének megkönnyítése céljából elrendelte még a közúti telekkönyveknek, az úgynevezett közúti törzskönyveknek a készítését is. Ugyancsak egy külön fejezet foglalkozik az útrendőri kihágásokkal és a kihágást elkövetőkre kiróható büntetésekkel. Az 1895. évi állami közutak hálózatát tartalmazó kimutatás 19. sorszáma alatt szerepel a megyénket átszelő Budapest - grazi és 37. sorszám alatt Tapolca - nagykanizsai út. A vasúti hozzájáró utak rendszeres kiépítése 1905-ben kezdődött el. 1907-ben a törvényhozás elfogadta a mintegy 280-300 km hosszú (12 év alatt) törvényhatósági útnak állami kezelésbe vételét. Ezzel a törvényhatóságok terhein igyekeztek csökkenteni, és további útépítésekre lehetőséget nyújtani. E korszak említésre méltó eseménye volt az első személygépkocsi megjelenése 1895-ben. Ekkor még senki nem gondolt arra, hogy a robbanómotor ipari forradalma a közúti közlekedés hagyományos képét az országutak forgalmában két-három évtized alatt teljesen átalakítja. Ezek megjelenésével a közúti közlekedésben az utak az ország gazdasági életének legfontosabb tényezőivé váltak. Az útépítésben és útfenntartásban ezzel új korszak kezdődött. 43
