Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)
Az útfenntartás és üzemeltetés eszközei
ségű, lezárt aljzatú cementgyűrűk biztosították, melyet időnként bitumenszóró kocsival töltöttek fel. A kötőzúzalékot nem lehetett 0,5 m 3-es prizmákban az út mellett elhelyezni, ugyanakkor a kátyúk is nagy területen, elszórtan jelentkeztek, tehát új technológiára és új eszközökre volt szükség. Megjelentek a kerti traktorok, később a középnagyságú, gerendavázas (RS—09-es) traktorok és a normál traktorok, tehergépkocsik és végül az útfenntartó gépkocsik. A bitumen melegítésére, szállítására, kis felületekre való kijuttatására kifejlesztették a gumikerekes, 120 literes, kézi hajtású fogaskerék szivattyúval ellátott, később gumikerekes, 500 üteres motor nélküli, majd 500 literes motoros üstöt. Az előbbiek a kistraktoros brigádok klasszikus eszközei voltak, míg az 500 literes üstöket az RS-09-es és ennél nagyobb traktorok vontatták. Ezzel megteremtődtek a szakszerű kátyúzások feltételei, és mindezt nagy útszakaszon mobilizálva. Ezeket a munkákat már nem egyéni útőrök, hanem útőr brigádok végezték, brigádon belüli célszerű munkamegosztás mellett. Az aszfaltkeverő telepek számának, illetve kapacitásának növekedésével egyre nagyobb volumenben készültek hengerelt aszfaltburkolatok, valamint a régi vizes makadámot felváltó itatott makadám burkolaterősítések. A keverőtelepek általában a vasúttól távolabb eső helyen létesültek, ezért a bitument gépjárművel, speciális bitumenszállító nyerges szerelvényekkel szállították. A tároláshoz szükséges, betonból készült ciszternákra most már nem volt szükség (megoldódott közben a bitumen hidegen történő manipulálásának gépesítése), helyettük 25—50 m 3-es vastartályokból készültek a bitumentárolók, részben vagy egészben a föld alá süllyesztve. Az aszfaltburkolatok általánossá válása szükségessé tette e kátyúzási technológia továbbfejlesztését, két változatban: — a tömeges kátyúzások, — szórványos, őrjárat-szerű kátyúzások. A tömeges kátyúzásokra gépcsoportok kerültek kialakításra, a szórványos kátyúzásokhoz pedig az útfenntartó gépkocsik, illetve felépítmények. Az energiatakarékosságra való törekvés, valamint a hígított bitumenes technológiák hátrányainak csökkentése, illetve megszüntetése céljából kezdettől fogva folytak kísérletek, próbálkozások a bitumenemulzió alkalmazásával kapcsolatosan. Francia szabadalom megvásárlása után 1979-80-as években következett be ezen a téren lényeges változás. A Zalaegerszegi Emulziógyártó Üzem beindulásával tömegessé vált az új technológia alkalmazása. 83
