Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

Az ország és Vas vármegye közlekedési viszonyai az államalapítástól a szentgotthárdi csatáig

útvonal forgalmát élénkítette. A vasi területen át Bécsből az Adria felé irányuló forgalom ebben az időben viszont visszaesett, szerepét a Semmeringen át vezető út vette át. Az ősi Borostyánkő útvonal jelentősége a nemzetközi kereskedelemben csökkent. Vas vármegye Vas vármegye, „Comitatus Castriferrei" 1267-ben jött létre Vasvár központtal. Mikor a várispánságok és a megyék egyesültek, a karakói várispánságot végül Vas vármegyébe kebelezték be. A tatárjárás után megindult országos fejlődés a vármegyében a belső forgalmat lendítette fel. Útviszonyok a középkorban A szárazföldön lebonyolódó kereskedelemnek jobb, a legtöbb évszakban járható utakra volt szüksége. A középkor útépítése azonban jórészt csak a vízfolyások áthidalásából, a járhatatlan vizes területek feltöltéséből állott. Az oklevelek ezeket említik hadi útként. Nagyobb folyókon, tavakon kompok szállították át a szekereket, állatokat és utasokat. Ahol faanyag állott rendelkezésre, kisebb hidak is épültek. A legegyszerűbb átkelési mód az áthajtás volt a patakokon és kisebb folyókon, azért ezek medrét ilyen helyeken teknőszerűen kiszélesítették. Az átkelés lehetősége a mindenkori vízállástól függött. Vámrendszer Az úthálózat megfelelő helyein a királytól kapott vámszedési jogokat gyakoroltak: rév, híd vagy útvámot szedtek. A vámszedésre jogosultak feladata volt a kérdéses útszakasz vagy átkelő hely, a révhajók, ladikok és eszközök jókarbantartása. Az egyes utak forgalmát a városok, települések, földesurak által szedett szárazvámok mértéke csökkentette vagy növelte. A király a vámszedési jogokat kolostoroknak, városoknak és földesuraknak adományozta, vagy sok esetben bérbe adta. Nagy kedvezményt adott a kivételezett városoknak az árumegállítás joga, a vámok szedése vagy elengedése. így például Körmend polgárai nem tartoztak vámot fizetni magánosok vámjain. A külföldi és a külföldre járó kereskedők számára előírták a kereskedelmi utak használatát. Ezeken az utakon a király számára külön harmincad vámot szedtek, ezek voltak a harmincados helyek. Ez a vám28