Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

Az ország és Vas vármegye közlekedési viszonyai az államalapítástól a szentgotthárdi csatáig

típus a királyságnak igen nagy jövedelmet hozott. Behajtásával a harmincadosok, ,,triccimatus summus regni". voltak megbízva. Harmincados hely volt Kőszeg, Derecske, Szentmárton, Keresztúr, Hidegkút, Felső Ör, Pinkafő, Radafalva, Németújvár, Muraszombat, Herényőr, Szentelek, Egyházasfüzes és Gyanafalva. Vámszedő hely volt a harmincadokon kívül: Szovát, Szili, Beled, Kőszeg, Léka, Pergelény, Derecske, Lándzsér, Veperd, Cenk, Haracsány, Rohonc, Hidegkút, Szakony,Kövesd, Kér, Árpás, Mórichida, Kőhalom, Felső Őr, Csajta, Rum, Cséb, Csesztreg, Dobronak, Radafalva, Pereszteg, Karakó, Ság, Ikervár, Keresztúr, Rákos, Farkasfalva, Németújvár, Pinkafő, Borostyán, Pellegrim, Kéthely, Valkó, Szentelek, Herényőr, Hidegség és Monyorókenyér, Érthető, hogy a kereskedők el akarták kerülni a sok vámos és harmincados helyet. Az így választott utak voltak az ál-utak, ,,via falsa". Tettenérés esetén viszont elkobozták a vámmentessé tenni kívánt árut. Már a vámos helyek nagy száma is utal arra, hogy a vámjogok tekintetében nagy szabálytalanságok, hatalmaskodások, visszaélések voltak. A sorozatos törvénytelenségek miatt a XIII. században szabályozták a földesurak vámszedési jogát a hidakon és kompokon. A vámtételek a szállítóeszközök kapacitásához igazodtak. Nagyobb szekér volt a mása és a rudas szekér, könnyebb a chele. Az áru hosszmértékének mérésére az ulna és a funiculus szolgált, (öl, adott hosszúságú kötél) űrmérték a eubulus, súlymérték a marca volt. A jelenlegi úthálózat alapjai Okleveleink különböző elnevezéssel említik az utakat: magna via, strata via, strata magna és publica via. Ez utóbbi a vámszedéstől eltekintve az út szabad használatát jelentette, mert a király útja volt: via regis. Egy 1338-ból származó okmányban ez a fogalom már magyarul is kifejezésre jut. Az ilyen út volt a ,,kewzuth" vagyis a közút! A középkorban a vasi területen lényegesen jobbak, járhatóbbak voltak az utak, mint az ország sok egyéb területén. A földrajzi viszonyok, a vármegye hegyvidéki területein fejthető kőanyag, a sík és dombos területeken jórészt mindenütt feltalálható kavicsanyag tette lehetővé az utak feltöltését. A jelenleg is használt utak egy részének alapja még abból az időből származik. 29