Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

Az ország és Vas vármegye közlekedési viszonyai az államalapítástól a szentgotthárdi csatáig

székhelyek védelmét kereste és a járható terepviszonyokhoz igazodott. Ezek az előnyök elsősorban a vízfolyások mentén voltak meg Vas vármegye területén. Vásárok, városok A kereskedelmi útvonalak tették lehetővé városok kialakulását. A fejlődő és sűrűsödő települések között fejlődtek a kereskedelmi kapcsolatok is. De a közlekedés nehéz és nem biztonságos volta a vásárok tartását tette szükségessé, hiszen a sokaság egyúttal biztonságot is jelentett. Vásárt a királytól kapott vásárjog alapján lehetett tartani. Napi, heti és országos vásárok voltak, köztük legnagyobbak a „sokadalmak", amelyeken időnként több ezer ember is összejött. Vásárokat főleg a városokban tartottak. Ezek lakossága kezdetben az idegen telepesekből, a hospesekből tevődött össze. Karakó, Körmend, Vasvár, Szombathely, Kőszeg és Sárvár fejlődött várossá már az Árpádok alatt. Kőszeg szabadalom jogát Károly Róbert adta meg, Szombathely 1407-ben kapott szabadalom jogot. Ez a privilégium azt jelentette, hogy a polgárok mentesek voltak minden úrbéri szolgáltatástól és vámfizetéstől. A város ki volt emelve minden ispáni vagy várnagyi hatóság alól, közigazgatási és bírói tekintetben önálló hatáskörük volt. Az ilyen városok kialakulása elsősorban az ország nyugati részére voltjellemző. Nemzetközi kereskedelem Az ország nemzetközi kereskedelmének központja a tatárjárásig Esztergom volt. A város minden árumegállító és vámjogot megkapott, s ennek volt köszönhető korai felvirágzása. Legfőbb előnyeit a Dunán lebonyolódó vízi szállítás nagy lehetősége adta. A folyó korábban századokon át elválasztó határt képezett, a magyar királyság megalakulásával viszont fő ütőere lett a kelet-nyugati, a Fekete-tengert a német területekkel összekötő kereskedelemnek. Német, francia és zsidó kereskedők már a XI. század derekán Esztergom érintésével kereskedtek Kiev és Regensburg között. A tatárjárás után az ország központja Buda lett. Megváltoztak a kereskedők is. A XIII. században már főleg olasz és dalmát kereskedők jöttek be Magyarországra. Az áruk ekkor már az Alpok hágóin és tengeren kerültek Nyugat-Európába, a világkereskedelmet irányító olaszok közreműködésével. Az olasz kereskedelem a Buda—Pettau—Adria 27