Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

Az országos úthálózat fejlesztésének irányelvei Vas megyében

AZ ORSZÁGOS ÚTHÁLÓZAT FEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYELVEI VAS MEGYÉBEN Vas megye országos közútjai ma országos viszonylatban a legsűrűbb hálózatot alkotják. 1 km

2-re 0,452 km, 1000 lakosra 5,30 km közút jut. A hálózat állapota is általában kielégítő. A megye életével, és általában a forgalommal összefüggésben vizsgálva azonban, nagyon sok tennivalóra derül fény. Az elmúlt évek során igen sok út szélesítésére és megerősítésére került sor. S bár a megye forgalma az országos átlagnál kisebb, mégis — elsősorban a főutakon — sok-sok további szélesítésre van szükség. A hálózatnak közel felét pedig sürgősen meg is kell erősíteni. A hálózatfejlesztés alapelve tehát, hogy a meglevő utakat meg kell őrizni, a növekvő forgalom elviselésére alkalmassá kell tenni, újabb kapcsolatok kiépítésére pedig csak emellett, vagy ezután kerülhet sor. Vas megye az aprófalvak hazája és határmenti megye. E két jellemző a feladatok nagy részét is meghatározza. A megyének összesen 221 települése van. 300 ezer lakosának 28%-a Szombathelyen lakik. 23%-a a megye további 5 városában. Az összlakosság második fele 215 településen szétszórva él. Köztük a legkisebbnek még 70 lakosa sincs, s nem egy akad köztük, mely maga is több apró szerből áll. Az ezeket kiszolgáló gyérforgalmú utak hossza mintegy 500 km, a teljes hálózat egyharmada! S ezen a hálózaton ugyanolyan biztonságos feltételeket kell teremteni, mint bárhol másutt. Új utak építése ezért csak igen indokolt esetekben, s ott is csak a helyiekkel összefogva tervezhető. Ahol a domborzat, a Rába vagy a szeszélyesen kanyargó országhatár közeli falvakat, családi és gazdasági kapcsolatokkal, közös iskolával vagy orvossal, hoszszadalmasan bolyongó autóbuszjáratokkal egymáshoz kötött embereket választ el egymástól, nem lehet a rideg statisztikával érvelni: a hiányzó utat előbb-utóbb meg kell építeni. A városok, községek belső forgalmában is nagy szerepet játszanak az országos közutak, de itt mégis az 1200 km-nyi tanácsi úté a döntő szerep. Ezek kiépítettsége viszonylag jónak mondható, különösen a városokban. Szélességük és teherbírásuk azonban messze nem kielégítő, így adott a sokrétű feladat is: miközben — főleg a kisebb településeken — tovább kell növelni a kiépített utak hosszát, a nagyobb forgalmú szakaszokon a szélesítés és erősítés lenne időszerű — természetesen a sokat emlegetett „anyagi lehetőségek" keretei között. A gyorsan fejlődő, iparosodó városokban a kapacitás elégtelensége mind türelmetlenebbül vetődik fel. A közlekedő nem kérdezi ilyenkor, 105