Kerekes Imre: A Szabolcs-Szatmár megyei közutak története (Nyíregyháza, 1982)

2. A közúti hálózat fejlődése

balesetek csökkentése végett a községek átkelési szakaszát egyirányúsították, s a másik irányba haladó járművek számára községi utcát kellett közforgalmúvá tenni. Országunk iparának, mezőgazdaságának a fejlődése, az útjainkon mind nagyobb számban áthaladó nemzetközi járatok a közutak forgalmát lényegesen átalakították, ezért a KPM Közúti Főosztályának 67 889/1965. sz. rendelete a főúthálózat újbóli megállapításáról intézkedett. Megyénkben is több főút hossza és számozása megváltozott. A 6. sz. ábrán a korábbi és az új főútvonalak is láthatók. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében (ENSZ) működő Európai Gazdasági Bizottság (EGB) 1950. évben kidolgozta az európai nemzetközi forgalom főútvonalainak, az Ejelű utaknak a hálózatát. 1960. évben pedig a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) a szocialista országok fontosabb csomópontjait összekötő T-jelű (tranzit) nemzetközi úthálózatot hozta létre. Megyénken Ejelű út nem haladt keresztül, de az E 15 útból a Püspökladánynál kiágazó T. 1. jelű uzsgorod—püspökladányi út megyénkben azonos a 4. sz. fő közlekedési úttal. Az európai országok között időközben létrejött gazdasági megállapodások a nemzetközi közúti forgalmat rendkívüli mértékben és sok irányban megnövelték, ezért az EGB új E-jelű úthálózatot alakított ki, amelybe a T-jelű utak is beolvadtak. Az új hálózatban a 4. sz. fő közlekedési út Püspökladány—Nyíregyháza közötti szakasza E 77, a Nyíregyháza—Záhony (—Ungvár) közötti szakasz pedig E 573 jelzéssel szerepel. (44/a) A megye középkori úthálózatában nagy fontosságú volt a Szamos menti sóút. Napjainkban is kialakult egy termékszállító útvonal, melyen egyik kelendő kiviteli cikkünket, az almát szállítják. A záhony—vásárosnaményi összekötő utat nevezik almaútnák, melyen egyebek között a vásárosnaményi almagyűjtőből és tárolóból, a többszöri le- és felrakást elkerülve közúton viszik a gyümölcsöt a záhonyi átrakó állomásra. 21