Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

összes törvényhatósági közúton 20 000 m' kőanyag beszerzése, helyszínre szállítása, a harcok során elpusztult, megrongálódott úttartozékok kicserélése, újjáépítése folyt. 1947-ben kezdődött meg a megyei útgépjavító és-tároló telep újjáépítése. A vármegyei útalap 2 darab gőzhengerrel (MÁV UH—12 típusú, 15 tonnás), 1 db személygépkocsival (Renault 1947) és 1 darab teherautóval (Mercedes—Benz típusú, 4 tonnás, pótkocsis) rendelkezett. Állami vonalon 1 darab (Mercedes—Benz típusú 13 tonnás) üzemképtelen motoros úthenger, 1 db üzemképes Diesel Munktell Eikilstuna, 14 tonnás). 1 db teherautó (GMC 4 tonnás) és 1 db személygépkocsi (TATRA 57 típ.) volt. Állami tulajdonban 3 darab Ganz gyártmányú kőtörő gép, a vármegyei tulajdonban 2 darab üzemképes, szintén hasonló típusú kőtörő gépe volt. A megyei közúti alapnak az 1946/47. évi 2 millió forintos előirányzati összegéből alig folyt be 500 000 forint. Ez az útépítéseket csak lassította. A közlekedésügyi miniszter a 3 éves újjáépítési terv keretében Nógrád megyében 30 km-nyi bekötőút-építési programot engedélyezett. Ebből az első évben a Bércei—Vanyarc közötti útszakasz épült újjá, nagy részben állami költséggel, 7 km hosszúságban. A megye közútjainak leromlott volta mellett a háborús események következtében a hidak még súlyosabb kárt szenvedtek. 409 híd közül 88 hidat robbantottak fel, 953,3 m hosszúságban. (Összes hosszúságuk: 2407 m volt). A hidak 40 %-a megsemmisült. Az államépítészeti hivatal a legszükségesebb helyeken hídmegerősítési munkákat végzett, hogy a forgalom megindulhasson. A legtöbb esetben a mederben fekvő lerobbantott hídra épült fából az új szerkezet, így az átfolyási keresztszelvényt nagymértékben lecsökkentették, ami állandó árvízveszélyt jelentett. (A 88 felrobbantott hídból 23 állami közúton, 65 a megye tulajdonát képező utakon volt). A törvényhatósági utakon 7 felrobbantott híd helyén építettek nagy teherbírású fahidat, s egyet végleges kivitelben vastartókra építve. A 3 éves terv keretében az összes felrobbantott hidat végleges formában akarták újjáépíteni. 1947. decemberére az államépítészeti hivatal részben megoldotta a közutak fedanyaggal való ellátását. A kapott hitel lehetővé tette 35 helyen kisebb kőbányák nyitását. Ezekben 18 000 m

3 követ (3000 vagon) termeltek. Az önjáró, kőzúzó gépekkel összezúzott követ fenntartási kavicsként használták fel. Elkészült a cserhátszentiványi bekötő út építése 3,5 km hosszban, s ezzel Nógrád megye első helyen állt a 3 éves terv végrehajtásában, mert a kedvező helyi adottságok miatt (kőbányák) az útépítéseket egy évvel előbbre hozhatták. A megyében több helyen kisebb-nagyobb útjavítási munkák is folytak. A felrobbantott hidak közül 85 még ideiglenes facölöpökön állt és csak 30 hidat palióztak át. 1947 végére a megye úthálózata a következő képet mutatta (km): 57