Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

7. Salgótarjáni útbiztosi körzet. Űtbiztos: Holecz József Kezelt fő közlekedési törvényhatósági közút: Törvényhatósági közút: Községi közlekedési közút: Vasúti stb. út: Összesen: A magyarnándori útbiztosi szertárban a következő felszerelési tárgyak voltak; ezeket használták az útfenntartási munkáknál: vastalicska, fatalicska, kavicsro3ta, kavicsvilla, csákány, ásó, lapát, széles kapa, keskeny kapa, sárhúzó, vasgereblye, kasza, nyomzsinór, vas kavicshalommérő, árokminta, sodronykosár, rámás fűrész, ágfűrész, falapát, számsablon, szám jegysablon, hézagtisztító vas, fanyeső olló, hernyózó olló, permetezőgép, vízimérték, gumicsizma, útőri címer, útőri őv, útőri tárcsa, vaskazetta. 1946. november 15-én a 63 020 1946. V. 1. számú rendelet értelmében államosították a 21. számú hatvan—losonci út 7,234—15,333 km és 20,347—23,304 km közötti szakaszát. Az út ezzel az egri államépítészeti hivatal kezelésébe került. A két útört is áthelyezték, ekkor készült el Patkó János zagyvaszántói útőr és Tóth János jobbágyi útőr leltára 1947. január 10-én. A leltár alapján képet kapunk az útőrök szerszám- és felszerelési tárgyairól: ezért érdemes felsorolni: vastalicska, kettős csákány, ásó, földlapát, kavicsvilla, vasgereblye, sárhúzó, vas árokminta, nyomzsinór, jelzőtárcsa, útőri címer, esőköpeny, gumicsizma, drótkefe, meszelő és fa hóeke tartozott leltárilag hozzájuk. A vármegyei közúti alap 1947/48. évi költség-előirányzata a nehézségeket tárta fel. A bevételi rovatban a kézi napszám váltságát 7 Ft-ban, az igás napszám váltságát 30 Ft-ban, tehén és szamár után 12 Ft-ban, a géperejű járművek után a közmunka váltságát 30 Ft-ban állapították meg. A községi közmunka igénybevételét 90 %-ban. de 100 %-os kötelező megváltásban mondták ki. Az összes közmunka 90 %-át a vármegyei közúti alap kapta, 10 %-ot pedig a községeknek engedtek át, kizárólag a községi utak fenntartására. Az utak karbantartására a költségvetés km-ként 20 m

3 kavicsot irányzott elő, továbbá 15 km hengerlést és 20 kisnyílású híd ideiglenes jellegű építését is tervezte. De szükség lett volna a megyében még 15 km út hengerlésére, mintegy 375 000 Ft-ért. Ha pedig az állandóan fokozódó személy- és teherautó-forgalmat veszik figyelembe, és ezt maradéktalanul ki akarják elégíteni, akkor egyes elpusztult útszakaszokat teljesen át kell építeni, az ideiglenes hidak helyett — melyeknek jelentős fenntartási költségei évről évre nagyobbak — végleges jellegű hidakat kell felépíteni. Ez azt jelentené — hogy a 3 éves terv kapcsán — évenként 100 km utat kellene áthengerelni és építeni, ezek költsége 2 500 000 Ft. A legszükségesebb 60 m

3 kavics kilométerenként, 48 000 forintos bevételhez még 5 700 000 Ft kellene, hogy a 3 év alatt a tervezett korszerűsítések megvalósuljanak. Ez azt jelentette volna, hogy a jelenlegi költség háromszorosa, azaz 9 000 000 Ft lett volna szükséges az államépítészeti hivatal számára. Az 1947—48. költségvetési évre a célkitűzés a teljesen tönkrement és autóközlekedésre alkalmatlan 121. számú vác—ipolysági fő közlekedési közút megyehatár—Zebegény közötti 20 km-es szakaszának teljes helyreállítása volt. Az 16,687 km 55,973 km 71,813 km 0,855 km 145,328 km 5d