Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

1905-ben a megye 40 000 korona segélyt kapott útépítési célra az államtól „a szükséget szenvedő nép foglalkoztatására". És egy adat az útépítés technikai színvonalához: 1906-ban Losonc város megkeresésére a The Nechatel Asphalt Compagny Limited cég, aszfalttal burkolta a város útját. Ez volt az első ilyen jellegű út a megyében. Néhány hír is van az útmesterekről, az útmesteri iskolával kapcsolatosan. Az 1903/1904. tanfolyamon: Bartholomeidesz Gyula, Mahren Lajos, Solymossy István útibiztosok, az 1905/1906. tanfolyamon: Zubovicz Ferenc, Horkay János, Egry János vettek részt. Közülük Egry, a nógrádi járás úti biztosa, mivel már Kassán a tanfolyam első évét elvégezte, mint segédoktató szerepelt. Az útmesteri havi pótlékot — a drágaságra való tekintettel — 100 koronára emelték fel ugyanebben az évben. 1906-ban a megye összeütközésbe került a kereskedelemügyi miniszterrel, illetve a kormánnyal, mert az, az 1905-ben alkotott, vicinális utakra vonatkozó szabályrendeletüket nem hagyta jóvá. Az alispáni fellebbezés alapja az 1886: XXI. te. 11. §-a volt, mely felhatalmazta a törvényhatóságokat önkormányzatuk hatáskörében szabályrendeletet alkotni. A kiépítetlen törvényhatósági utak ügyében 1906-ban készült egy új alispáni előterjesztés. Ebben olvashatjuk a következőket: ,,a megye bizton számíthatja magát azok közé a törvényhatóságok közé, melyek rendkívüli nagy áldozatok árán igyekeztek közlekedési érdekeit kielégíteni. Már az 1890. évi I. te. életbeléptét megelőző három évtizeden keresztül, mindenkor a legmagasabb vármegyei és vicinális közmunkával terhelte meg magát, 1890 év óta pedig állandóan 10 °/o-os közúti adót vet ki." A megye közúti alapja 1895-ben 456 000 forint kölcsönt vett fel, de ebből az Aszód—Balassagyarmat—Losonc közti vasútra 340 900 forintot fordítottak. 1901-ben a Losonc vidéki helyiérdekű vasút építési költségeihez is hozzájárultak 100 000 koronával (50 000 forint). A közúti építkezésekhez 800 000 korona kölcsönt vettek fel ismét. Az útalapot terhelő kölcsön ezzel már 1 712 000 koronát tett ki, s ezzel a közúti alap teherviselési képességét kimerítették. Azzal az indokkal kértek ezért újabb államsegélyt, „mert egy úthálózat sem tekinthető addig kiépítettnek, míg azon egyúttal a műtárgyak is végleges jelleggel kiépítve nincsenek". A megye a természetbeni közmunka mellett, mely „... a szegény nép megterheltetésénél jelentős szerepet játszik," évente 556 283 korona 46 fillért fordított útépítésekre (a vármegye 2 254 688 korona 97 fillér állami adójának 26%-át!) De nem csupán a modern közlekedés követelményei igénylik az úthálózat fentebb felsorolt hiányainak pótlását, hanem a közterhekben kimerült lakosság megélhetési feltételei is. „Hiszen ha a föld éhes népét idehaza keresethez juttatni lesz, az nem válik meg a haza rögétől, nem csábíttatja el magát drága munkaerejének Amerikához való kockáztatására, hanem a nyújtott kereset útján nyert anyagi jólétben mindjobban ragaszkodik a haza földjéhez."

24 A kormány 1907-ben nagy útállamosítási programot fogadott el, s e szerint 12 év alatt 280—300 km/év összesen 3400 km út államosítását végzik el. Ez a törvény csak 1909-ben éreztette hatását a megyében. Addig is 1907. január 1-től „arra tekintettel, hogy az útkaparói állásokra a mai emelkedett munkabér viszonyok mellett alkalmas egyéneket alkalmazni nem lehet..." módosították az útkaparókkal kapcsolatos szabályrendeletet. 4:>