Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

láz idején egy szerkesztőségi cikk jelent meg a Nógrádi Lapokban a közlekedés megyei viszonyairól. A szerző szerint „habár megyénk nem tartozik a legkisebb megyékhez, mégis a közlekedési viszonyok a legkisebb megyék közlekedési viszonyaival sincsenek arányban..., a területen átfutó vasutak hossza 96 km, államutak hossza 112,73 km, megyei utak hossza 458,736 km, a községi és vicinális utak hossza 804 km." A megye közlekedési útőreit a megye állította és tartotta fenn, a kész utak úgy-ahogy megfeleltek a kívánalmaknak, csakhogy számuk oly kevés, hogy a modern közigazgatásnak korántsem felelnek meg. ,,A megyei utak a megye pénztárának folyton emésztő férgei" — habár sokat tettek az utak készítéséért, de ez még mind kevés az igényekhez képest. „A Mátravidék, az ipolyvidék, a füleki virányok, a B.-gyarmat járási zaharák, a szécsényi marhacsapások, a turopolyai arábiák, a Losoncz- és Gács járási lazok egytől egyig út és közlekedés után sóvárognak" — írták 1884-ben.

20 Megyénkben, 1885-ben sem történt jelentős előrehaladás az utakkal kapcsolatban. Habár a hivatalos jelentések az utak állapotát jónak mondták, akkor is, amikor az alispán június 13-án elismerte, hogy a „vicinális útépítés clőbbrevitele érdekében minden vicinális útcsoport köteles a közmunkapénzből 3 Ft-ot a megye hatóságához leszállítani, hogy ebből a vicinális útépítés közül legtöbb buzgalmat kifejtő megyei útbiztosoknak 150 Ft, valamint járásonként a legnagyobb eredményt felmutató útfelügyelőnek 50—50 Ft ösztöndíj adassék". A kiépített utak állapota, dacára a rájuk fordított minimális fenntartási összegnek, jónak mondható, és a közlekedés sehol sem volt fennakadva. 1886-ban az utakat útmutatókkal és intő táblákkal akarták ellátni, ezzel a felirattal: „balra hajts és jobbra térj!". A kormány 1887 februárjában rendelte el, a Budapest—Hatvan—Rimaszombat közötti, hadászati jellegű út kiépítését. A tervrajzokat az államépítészeti hivatal készítette el, az út teljes kiépítése 198 000 Ft lett volna, ebből a megyére eső részt 41 000 Ft. De fedezet nem volt az útépítésre. 1888. január 1-én helyezték el a 115 db községjelző és figyelmeztető táblát megyeszerte a hidaknál és a megyei utak meredekebb szakaszainál. Az útépítések meggyorsítása érdekében, a közmunkaalap terhére 100 000 Ft kölcsönt vettek fel, 50 évi törlesztésre. Az összeget a Balassagyarmat—Vanyarc—Szirák közti útra kívánták fordítani. A 80-as évektől közmunkaváltsági pótlékot vetettek ki a községekre, s ezzel folytatódott a megyei útépítkezés, de továbbra is csigalassúságú ütemben. A balassagyarmat—sziráki út építkezését 1873-tól szorgalmazták, hivatkozva a községeket érintő út gazdasági jelentőségére; mégis csak 1885-ben hoztak határozatot a megépítéséről. De még hosszú évek kellettek, hogy az út valóban elkészüljön. Az útépítkezések lassúságát nem csak a pénzhiány, hanem a politikai érdekek is befolyásolták. Az ellenzéki Majthényi Péter kérdésére adott főszolgabírói válasz is világosan mutatja ezt a csesztvei úttal kapcsolatban: ,,a csesztvei utat megcsináltatom, bár a község ellenzéki. Hiába lesz jó az út, nem fog gyorsabban haladni az ellenzék". Az országgyűlési választások programbeszédei is hemzsegtek az utakkal kapcsolatos ígérgetésektől. A XIX. század végére mégiscsak lassan kiépült 41