Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

részen 5,3—10,5 cm a kavicsréteg, a kavicsolt szakaszon sem lehet 10,5—21 cm-nél vastagabban tenni. Az út két oldalán az útpadkák átlagosan 1,9 m (1 öl) szélesek, az útárkok mélysége 0,9—1,9 (1/2—-1 öl) között változott. 1876ban 4048 m

3 kavicsot használtak fel, ami méterenként kb 0,042 m

3-t tett ki. Érdemes felsorolni azokat a kőbányákat, ahonnan a követ termelték az útépítéshez: 1 4/8 mérföldre a szendehelyi — jó minőségű mészkő 1 4/8 mérföldre a romhányi — jó minőségű mészkő 0 4/8 mérföldre a mohorai — kitűnő trachyt ü 4/8 mérföldre a nyéki patakból szedett vegyes kő 1 mérföldre a szügyi — kitűnő trachyt 1 1/8 mérföldre a marcali — kitűnő trachyt 0 6/8 mérföldre az endrefalui — kitűnő trachyt 0 3/8 mérföldre a szalóki — vegyes kő 0 3/8 mérföldre a mulyadi — vegyes kő 2 5/8 mérföldre az esztergályi — vegyes kő 0 6/8 mérföldre a lupocsi — vegyes kő 1 7/8 mérföldre a nagydaróci — kitűnő cserkő. Az egyévi kavicskopást vizsgálva a) a nagydaróci cserkőnél 3 cm, b) a trachyt köveknél 5—6 cm, a mészköveknél 7—9 cm, a többinél 10—11 cm. Megvizsgálták a napi forgalom nagyságát is, az összesen 13 helyen mért átlagos forgalom napi nagysága 857 vonóállat volt. A műtárgyak megoszlása a következő volt: kőhíd és áteresz 158 db, 682 m hosszal, faszerkezetű híd és áteresz 26 db, 282 m. Volt továbbá 37 helyen 3416 m támfal és 4927 m karfa. Volt 110 darab kő kerékvető és 5039 tölgyfa kerékvető. Mérföldkőoszlop volt 13 db, és nyolcad mérföldkőoszlap 93 db. Űtmutató tölgyfából 50 db és 8 db tilalomoszlop. A három útmester fizetése 1421 frt 25 kr. és 23 útkaparó fizetése 4229 frt. 23 kr. volt. Az útkaparók mellett 3662 1/2 kézi napszám, 145 3/4 szekeres napszám volt a megye összes kiadása 1934 frt. 65 kr. A kezelési és fenntartási költség 1876-ban 48 094 frt. 15 1/2 kr-t tett ki. 1878-ban az ország egész területén a megyei mérnöki hivatalok megszűntek, ezért minden vármegye ún. államépítészeti hivatalt kapott. Az 1879. évi közmunka-előirányzatot már az államépítészeti hivatal főnöke javasolta felosztani. Első ténykedése közé tartozott az útbiztosok fizetésének felemelése 400 Ft-ról 500 Ft-ra. A kir. építészeti hivatal személyzetének útiátalányát is javasolta 1000 Ft-ra felmelni, de a közgyűlés csak 600 Ft-ot hagyott jóvá. Az útkaparók számát 8 fővel kívánta emelni, s havi bérüket 14 Ft-ban állapította meg. Javaslat született arra is, hogy az útibiztosok helyett szakértő egyéneket — végzett technikusokat — alkalmazzanak, minden járásban egy főt, összesen hatot. Ezek feladata a megyei, községi és vicinális utak kezelése lenne. Évi járandóságuk 600 frt. és 100 frt. útiátalány lenne. Lakásukat a székhelyeken jelölték ki. Az 1879. április 17-ről fennmaradt közgyűlési jelentésből — Marsó Péter és Pap Sándor volt útibiztosok végkielégítési kérvénye kapcsán — ismerjük a volt útibiztosok neveit. Ezek az útibiztosok az útibiztosi állomások új szervezése folytán „maradtak ki a megye szolgálatától", Marsó Pé35