Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)
és 300 frt útiátalány. Minden járásban két, összesen 12 útkaparót alkalmaztak, ezeknek fizetését 195 frt-ban állapították meg, amit havi lebontásban kaptak. 1875 év egy szempontból fontos volt, ugyanis ekkor vezették be Magyarországon a méter- és kilométer-számítást az öl és a mérföld helyett. 1876-ban Topscher Győző, a megyei építészeti hivatal főnöke ismét csak arról panaszkodott, hogy az állami utak állapota — a kavicsszállítás hiánya és elégtelensége miatt — erősen leromlott. A vállalkozók alkalmatlannak bizonyultak a feladatok elvégzésére, de ugyanakkor a bányákhoz vezető utak is hiányosak voltak. A Vác—Selmecbánya közötti állami út megyei szakaszát, amely eddig a nyitrai építészeti hivatal kezelésében volt, átvette a megye. Ezzel az 1 5/8 mérföldes úttal a megyebeli állami utak hossza 14 7/8 mérföldre nőtt (A budapest—kassai állami út hossza — megyénkben — 13 2/2 mérföld). A kassai állami úton 23, a selmecin 3 útkaparó dolgozott, de a két útmester, mivel az utak felügyeletét ..nem bírja", ezért létszámukat három főre kívánták felemelni. Az 1876-os év szervezeti változást is hozott, ugyanis az államépítészeti hivatal Losoncról, a megye székhelyére Balassagyarmatra költözött át, a vármegyeházára. A hivatal egy mérnöki helyiséggel is bővült ebben az évben. Az egyetlen hadiútnak számító losonc—zólyomi megyei út teljesen leromlott állapotban volt, amit felsőbb utasítás szerint sürgősen ki kellett javítani. 1876-ban vizsgálat folyt az állami utaknál, s itt megállapították, hogy méterenként csak 0,09 m 3 (régi mértékben ölenként 6 köbláb) kavicsot dolgoztak be, pedig az előírás méterenként 0,17 m 3 kavicsot irányzott elő. Ezzel a kőmennyiséggel az erős kopásnak kitett úton az útkopást nem lehetett pótolni. A porosz és francia utakon 6—20 köbláb kavicsot használtak ezekben az években. A megyei viszonyokra kivetítve minimum 10 köbláb kellett volna. A selmeci állami úton a vizsgálat szerint — mivel az úton a forgalom jelentéktelen — a fenntartására (0,068 m 3 /m kavics is elegendő [4 köbláb]). 1877. január 1-től a közmunka- és közlekedésügyi miniszter engedélyezte az útmesteri szakaszok bővítését. Ennek alapján az 1. Űtmesteri szakasz a rétsági útmesterség, ide tartozott a vác—selmeci állami út és a vác—kassai állami út egy része, összesen 5 1/8 mérföld, 9 útkaparóval. 2. A balassagyarmati útmesterség, a vác—kassai állami út 5 1/8 mérföld hosszú szakasza 9 útkaparóval. 3. A losonci útmesterség, az állami út 4 5/8 mérföldje, 8 útkaparóval. 1877. május 2-án készült el a királyi építészeti hivatal „sáfárkodását élethűen előtüntető" jelentése. A jelentés részletes kimutatást közöl az útépítésekről, így hasznos forrásunk. A Pest megye határától a Gömör megyei Osgyánig terjedő út megyei szakaszának hossza 13 2/8 mérföld (100,5 km). Az útpálya szerkezetére nézve: kőalapú 92 944 km, csupán kavicsolt 6,748 km, kövezett rész 0,796 km. Az útpálya átlagos szélessége 9,5 méter (5 öl), ebből 5,7 méter (3 öl) szélességben szekérút, ezt kavicsolták rendszeresen. A régebben épített kőalap vastagsága 15,8—-21 cm között változott, az újabb kőalap 15,8 cm-t tesz ki. A kavicsréteg vastagsága (1874-es adat) 7,9—• 26,3 cm. Az erős használat miatt és a gyenge kavicsolás révén a kŐalapzatú 34
