Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

korica, szőlő termelésével foglalkoznak ... Salgótarjánhoz vezető közlekedési út olyan rossz, hogy Nógrád megyének ezen út ki nem építése miatt támadt kolosszális hírét egy egész nemzedék sem fogja megbocsájtani." Országosan annyi változás történt csak, hogy az állami utak kezelése a magyar királyi helytartótanács alá került. A kiegyezés után a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumot szervezik meg, s felállítják a m. kir. államépítészeti hivatalokat, s 4400 km állami utat vettek át. Az állami utak hossza azonban állandóan változott, mert fontosságukat vesztett utakat kihagytak és másokat hadászati és kereskedelmi szempontból felvettek az állam által fenntartott utak sorába. Az „országos utak" mint törvényhatósági utak megyei utakká váltak. Kiépítésükről, fenntartásukról a vármegyei útalapból gondoskodtak, melynek alapja a közmunka volt. Természetben teljesítendő közmunka felhasználásával épültek ki, pénzkiadásukat is a közmunkaváltságból fedezték. Közmunka kétféle volt, igás és szekeres munka, illetve kézi vagy gyalogmunka. Minden igavonó állat után két igás napszámot számítottak. A háztulajdonosok után hat kézi napszámot számoltak, idegen tulajdonú házban lakóknak 3 kézi napszámot kellett teljesíteniük. Nógrád megyében továbbra is állandó problémát jelentett a kereskedelmi és gazdasági élet fellendülését akadályozó kiépített úthálózat hiánya. Az útépítés annak ellenére, hogy a megyei igazgatás rendszeresen foglalkozott vele, csigalassúsággal haladt. Komolyabb változást azért sem lehetett elérni, mert minden útépítéssel kapcsolatos terhet az adókkal, adósságokkal végsőkig megterhelt parasztokra akarta hárítani. Jól mutatja ezt az 1867-es közmunkaterv, melyben „nyíltan tükröződik a közteherviselés egyenlősége." A közmunkaterv 4 igás állat után állapította meg a legfelső határt, így a tíz-tizenkét holdas paraszt ugyanannyi igás napszámot adott, mint a több ezer holdas nagybirtokos. Pénz nélkül, robotmunkával, ínségmunkával az utak építése csak állandó és megoldatlan kérdés maradt.

13 A dualizmus korában bekövetkezett gazdasági fejlődés, az ipari-kereskedelmi élet fellendülése egyre nagyobb jelentőséget adott az úthálózatnak megyénkben is. Az 1871. XVIII. te. 123. §-a mondta ki végül, hogy a vicinális utak és hidak készítése végett a községek külön csoportba egyesíthetők a megye érdekei szerint. A megyei úthálózat kiépítése állami és megyei feladatok közé tartozott és éppen emiatt vontatottan is haladt. A kezdeti időszakban köz- és ínségmunkásokkal igyekeztek a megye legjobban elhanyagolt úthálózatán javítani. Lehetőséget adott erre az 1873-as nagy kolerajárvány miatti nagy ínség. A megyében 6000 főre volt tehető az ínségmunkások száma. Ezek közül munkaképes a 29