Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)
Elsőrendű út: Rétságtól—Balassagyarmat—Losoncon át Rimaszombatra 13,0 mérföld. Másodrendű út: Losonctól—Zólyomig 8,0 mérföld és Gyöngyös—Szécsény—Pősténypuszta közötti út 7,5 mérföldje. 10 III. Nógrádi közutak az abszolutizmus időszakától, a rendszeres úthálózat kialakításáig. (1850—1890) Annak felismerése, hogy a közlekedés gyökeres átalakítása — s általa a személy- és áruforgalom előmozdítása — egyik alapfeltétele a gazdasági-társadalmi fejlődésnek, egyidős a magyarországi feudalizmus válságából való kiútkereséssel. A kapitalizmus korai szakaszában a vasút fejlesztési üteme és iránya váltotta ki a legtöbb vitát, mert a gazdasági-társadalmi összfejlődés legfontosabb technikai feltételének bizonyult. Míg a vasútépítés a technikai feltételek szintemelkedését jelentette, a közutak állapota alig javult. Nagyon kevés új utat építettek, noha a magyar úthálózat a legritkább volt az egész birodalomban. 1850-től az abszolutizmus időszakában nagy lendülettel láttak ezért neki — részben politikai okok miatt — az útügy megszervezéséhez, az utak rendszeres fenntartásához és építéséhez. Ezen az alapon folyt 1890: I. te, megalkotásáig az útépítés munkája. Az útügy megszervezése az építési igazgatóságok felállításával kezdődött, majd ezek kerületi székhelyeiken megszervezték a kerületi építészeti hivatalokat, a megyék és körzetek központjaiban pedig a megyei építészeti hivatalokat. Ez a szervezés 1851-ben fejeződött be. A szervezés alapjául az 1849. III. 4-i császári pátens (Reichsveríassung} szolgált, melyben megfogalmazódott a birodalmi útpolitika célja, az, hogy az egész birodalomban s így Magyarországon is megfelelő egységes úthálózat jöjjön létre. Ennek során a vármegyék által fenntartott mintegy 3—4000 mérföld úthálózatból azokat, melyekhez érdekei fűződtek a birodalomnak, állana gondozásba vette, s ennek során Magyarországon mintegy 444 mérföld került állami kezelésbe. A létrejött ún. „álarnúti hálózat" útjaira útmestereket és útkaparókat alkalmaztak. Ezeknek az utaknak a fenntartására a birodalmi költségvetésből gondoskodtak pénzalapról. A szervezés során rendelték el 1850-ben, hogy az állami utak átkelési szakaszainak fenntartását teljesen a községek kezébe kell adni. (Később 1855ben és 1857-ben részben módosították a szabályzatot.) 1851. február 14-én hirdették ki az ingyenes közmunka-kötelezettséget, mely a nemesekre is kiterjedt. Az országos közmunkát kizárólag az országos utak építésénél (Landesbauarbeiten) lehetett felhasználni. Ezek az utak Budát, illetve Pestet, Pozsonyt, Kassát, Sopront kötötték össze. (Nógrád megyében a buda—kassai út haladt keresztül). 1 ® Nógrád megyében is a szállítást nehezítő akadály volt az utak elhanyagoltsága, ami a kereskedelemre és iparra erősen rányomta bélyegét. Még a 20
