Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)
megye legfontosabb állami útjának, a vác—kassai útnak 52 094 öl hosszú nógrádi szakaszából is csak 538 öl volt kőburkolatú (az út Balassagyarmaton és Losoncon át vezetett). 37 255 öl kőalapú, 2245 öl kavicsos alapú és 12 094 öl még teljesen kiépítetlen, természetes állapotában volt. A vadkerti, patvaroi. hugyagi, szécsénykovácsi szakaszok teljesen az ősi állapotban voltak. 1854-ben az „álladalmi utak" mellett kihirdették az országúti hálózatot is, ezek hossza Magyarországon 1389 mérföld volt. Országutaknak azokat az utakat tekintették, amelyek az ország (Land) érdekeit voltak hivatottak szolgálni és amely az ország által tartandó fenn. Lényegében az állami és országút között azonban csak annyi volt a különbség, hogy az országúton nem voltak útkaparók, a fenntartást ingyenes közmunkával végezték. Az állami utak közvetlen felügyeletét az útkaparók gyakorolták, ezek felett az útmesterek őrködtek, kiket a megyei építészeti hivatal irányított. Ezek feladata az állami utat érintő összes műszaki teendő ellátása volt. 1854-től az általános út vámrendszert csak az állam által kezelt utakra, hidakra korlátozták, Magyarországon pedig féléves fennállás után a „vámegyenértéket" vezették be. 1854-ben az egész országban bevezették kavicstárolásnál és -felhasználásnál a prizmarendszert, amely lent 15, fent 11 láb hosszú, szélessége 4 láb, magassága 2 láb, köbtartalma pedig 54 köbláb, azaz egynegyed köböl (kb. 1,7 m 3 ) volt. Megyénkben még kevesebb gondot fordítottak ezekre az országos utakra, melyek a szénszállítás szempontjából pedig elsődlegesen fontosak voltak. A gyöngyös—losonci út 30 %-a, a balassagyarmat—szécsényi út 50 %-a a szécsény—hatvani út 30 %-a kiépítetlen volt. Hogy milyenek lehettek ezek a kiépítetlen utak, még ötven év múlva is, a következő tudósítás ad képet: „A salgótarjáni—ceredi út állatot, szerszámot, kocsit tönkretevő kátyúival olyan elmaradt állapotban van, hogy bizony bármely ázsiai félvad kádi rossznéven vehetné, ha ázsiainak mondanád ezt az állapotot. ,,Ilyen középkori útviszonyok között indult meg a nógrádi szén szállítása fatengelyes kocsikon, ahol a lovak és emberek együtt birkózhattak a nógrádi dombokkal és sárral, a magyar gazdasági viszonyok elmaradottságával." Nézzünk néhány példát a meginduló szervezés nyomán, a felmérések adatait közvetítő jelentések alapján. Szécsényből, 1849. november 24-én Andreászky Sándor kerületi főbiztos a következőket jelentette: ,,I. A Megyebeli posta, közlekedési ás katonai átkelésre szolgáló utak, akár kőalapra, vagy alap nélkül csupán kavicsból szerkesztett utak általában rossz karban vannak." 1. oka: hol kő van jó kavics nincs, hol pedig kő alap nincsen, bármennyire vastag is kavics az útra hordva, elkeveredik az alján levő földdel, és „sár keverékké válik," 2. A forradalom idején minden út javítás nélkül elhanyagolva volt. II. „A hadjárás alkalmával megyénkben a hugyagi, pősténvi és pinci az Ipoly-folyőn levő fahidak felégettettek, a bússal pedig széjjel hányatott, de már helyreállították őket. A rárósi kőhíd köveit, karfáit barikádaknak használták fel, építőmester kell megjavításukhoz.. ." 21
