Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Vélemények, gondolatok (Dr. Manninger Jenő, Tombor Sándor, Holnapy László)

VÉLEMÉNYEK, GONDOLATOK utóbb komoly fejlődést hoz a közleke­désben. És bár ebből a szempontból az ország különböző területeinek mást és mást jelent, Vas megyére, mint a nyugati kapura, különleges szerep hárul. El kell mondani azt is, hogy nemcsak jogi, gaz­dasági vonatkozásban érdekes a tervezett uniós csatlakozás, hanem igazából men­tálisan fel kell rá készülni a közlekedés­ben is. Ertek ez alatt egy teljesen más közlekedési morált, értékrendet, gondol­kodást. - Milyen változásokat hozhat a csatla­kozás? - Ha a mai állapotokat nézzük, akkor az ország területén nagyjából ugyanazok­kal a problémákkal és gondokkal talál­kozunk - más-más arányban természete­sen. Gondolok itt arra, hogy az átmenő főutakra minden megyében kiemelt figyel­met kell fordítani, az alsóbbrendű háló­zat viszont fejlesztésre szorul. Ezekre a következő esztendőkben még nagyobb hangsúlyt kell fektetni, ám mindenkép­pen fel kell figyelni a változásokra. Neve­zetesen arra, hogy új kihívások előtt állunk, új igények fogalmazódnak meg hamarosan. Arról van szó, hogy egyre fontosabb lesz a lakóhelyek körüli utak állapota, hiszen az európai tapasztalatok azt mutatják, az emberek szeretik jól érezni magukat ott, ahol élnek, azaz nem veszik jó néven, ha túl gyakran kell cserélgetniük az autójuk gömbcsuklóit a rossz utak miatt. - Mi lesz a „hagyományos" közutak­kal? - Feltétlenül azt várom, hogy az emlí­tett trend mellett az infrastrukturális fej­lesztésekre, ezen belül a közutakra jóval nagyobb energia és pénz összpontosul, az állam és az önkormányzatok részéről egyaránt. Talán mondanom sem kell, hogy a korszerű úthálózat az ország gaz­dasági teljesítőképességét még jobban növeli. Ám nemcsak az ipari területekre kell koncentrálnunk, ahogy már emlí­tettem, hanem az állampolgárok lakó­helyére is. Mindez, nem túl pontos megfogalmazásban, az EU „lekövetését" célozza meg, ahol már felismerték az inf­rastruktúrajelentőségét. Én bízom abban, hogy az itthoni fejlesztések ugyanazokat az eredményeket hozzák, mint az unió­ban, nyilván az egész csatlakozási folya­matnak ez az értelme és célja. - Nyilvánvalóan elkészült már a fejlesz­tések menetrendje. - így van, elkészült a 15 éves közúti fej­lesztési program, amely már el is indult az autópálya-építésekkel. Ez tovább foly­tatódik egy olyan csomaggal, amelyben nem az autópálya jellegű beruházások szerepelnek, itt harmincnyolc projekt megkezdéséről van szó. Ezek építése reményeink szerint 2002 tavaszán kez­dődhet meg, és nyugodtan mondhatom, ilyen léptékű beruházásokhoz hasonló nem volt az elmúlt években, évtizedek­ben. - A beruházások helyszíne mindig vitát vált ki, az egyes régióknak eltérő érde­keik vannak. Hogyan oldották meg az elosztást, milyen szempontok érvényesül­tek? - Általánosságban igaz, hogy az ország összes régiójában vannak olyan terve­zett, régóta kezdeményezett beruházások, amelyek forráshiány miatt nem tudtak elindulni. A megyék között természe­tesen lehet különbséget tenni szakmai szempontok szerint, ilyenek például a forgalmi igények, különféle számítások. A döntésben részt vevők megpróbálják az összes szakmai vonatkozást megvizs­gálni. Ezen túlmenően beszélni kell a köz­lekedéspolitikai célokról, a nemzetközi kapcsolatok jelentőségéről, ezek megint nagy súllyal esnek latba. Az objektív műszaki-gazdasági rendszer mellett azt az alapelvet tartottuk szem előtt, hogy minél több helyen kezdődhessenek meg a munkálatok, ilyen szempontból nem az volt a fontos, hogy keletre, vagy nyu­m ***,

Next

/
Thumbnails
Contents