Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Napjaink útjain

NAPJAINK UTJAIN költségvetése „télfüggő" volt. Azaz, egyegy keményebb tél a nyári fenntartási munkák pénzét is elvitte, így fordulhatott elő, hogy az egyik évben a nagy havazások után a főutak árkainak kaszálására már nem maradt elegendő pénz. Az akkor készült felmérések szerint az alsóbbrendű úthálózat burkolata rendkívül leromlott állapotban volt, ezen utak hetven százaléka azonnali javításra szorult. (Hol voltak már azok az évek, amikor igyekezutak a balesetek és más nehézségek révén milliárdokban kifejezhető károkat okoztak az országnak. Az Útalap A visszaemlékezések szerint a hétköznapi emberek akkoriban sokkal inkább a politikai változásokra figyeltek, jobban izgatta őket az ország sorsa, mint az utak Az utak, az árkok felújítására, karbantartására sokszor nem jutott elegendő pénz 34 tek a teljes útrendszert végigaszfaltozni az igazgatóságok...) A főútvonalakon a forgalombiztonsági szempontból szükséges festések, útjelzők, útbaigazító táblák vagy hiányoztak, vagy gyenge minőségben álltak rendelkezésre. A növekvő teherforgalommal nem tudtak lépést tartani az útfenntartók, egyre több helyen alakultak ki balesetveszélyes nyomvályúk, kátyúk. Elmaradt az árkok, műtárgyak rendszeres tisztítása, ezért az átázott úttöltések a megnövekedett forgalom miatt számos helyen megrongálódtak. Elmondható, hogy a rossz és balesetveszélyes állapota. A hivatalos politika azonban tisztában volt azzal, hogy a helyzet sokáig nem tartható, így aztán már 1988-ban törvényt hoztak az utakról, 1989-ben pedig létrejött az Útalap. Az elnevezés a költségvetésben szigorúan elkülönített pénzalapotjelentett (1999-ben szűnt meg), amely csakis és kizárólag az országos közúthálózat üzemeltetésére, fenntartására és fejlesztésére volt fordítható. Fő bevételi forrása a mindenkori benzinár bizonyos százaléka. Egyéb bevételei mellett fontos megemlíteni, hogy az Útalap hazai és külföldi hiteleket is felvehetett, így aztán sike-