Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Az út kezdetén

AZ UT KEZDETEN akik aztán kővel, vagy ahol ez nem volt lehetséges, ott kaviccsal vagy homokkal terítették le az útpályát. Bár a korszak politikai és egyéb szempontok miatt egyáltalán nem nevezhető haladónak, és erősen visszavetette Magyarországot, azt mindenesetre meg kell hagyni, A szervezet felépítése a következőképpen alakult: a vezető mellett egy főmérnök, három mérnök, egy építész és egy irodatiszt végezte a szakmai feladatokat. Az utakról 1890-ben született törvény különböző kategóriákba sorolta az utakat: így állami, törvényhatósági, községi közlekeVas vármegye úthálózatának térképe 1898-ban hogy az útügyben - pontosan a szervezettség miatt - jelentős fejlődést hozott, és megteremtette az alapjait a kiegyezés után kiépülő magyar rendszernek. A kiegyezés A kiegyezés után az utak összes kérdése a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozott, amely helyi szervezetein keresztül irányította az utak fenntartását, igazgatását. Szombathelyen 1881-ben alakult meg az Allamépítészeti Hivatal, amely mindenképpen a Közúti Igazgatóság elődjének tekinthető. dési és községi dűlőutakra osztotta fel az egyre gyarapodó magyar úthálózatot. Az Allamépítészeti Hivatalon belül a vasi állami utak kezelését öt útmester és 51 útkaparó látta el az alábbi székhelyekről: Szombathely, Vasvár, Körmend, Rábakeresztúr és Pinkafő. A törvényhatósági utakra 12 útbiztos és 177 útkaparó ügyelt, az akkori Vas vármegye minden járási székhelyén volt központjuk. A múlt század végén, valószínűleg a millenniumra készült felmérés szerint a megyében 206 kilométer állami, 1013 kilométer törvényhatósági, 460 kilóméter községi és 3000 kilóméter dűlőút tartozott az akkori úthálózathoz. Három állami út érintette a megyét: a Budapest-Graz,