Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Az út kezdetén

AZ ÚT KEZDETÉN bér, Szombathely-Körmend-Fölöström (Fürstenfeld). Postautak: Kőszeg-Szombathely, Körmend-Zalalövő, Körmend-Vasvár, Körmend-Ivánc-Regede (Radkersburg). Kereskedelmi utak (a teljesség igénye nélkül): Szombathely-Németszentmihály-Felsőőr-Pinkafő, Bucsu-Rohonc, Kőszeg-Rohonc, Szentgotthárd-Regede, Körmend-Németújvár, SzombathelySzenttelek, Szombathely-Győr, SárvárMerse, Sárvár-Jánosháza, KiscellOstffyasszonyfa-Uraiújfalu, Magyargencs-Várkesző, Szombathely-Kám, Ru m-Rábah idvég, Szentgotthárd-Gyanafalva, Felsőőr-Tárcsa, BorostyánkőKőszeg. Az utak és hidak építését és fenntartását a főszolgabíró irányította a járásokban, egy 1772-es királyi rendelet adta utasításba, hogy a vármegyékben útfelügyelő mérnököt kell alkalmazni. A korszak másik, - akárcsak a rómaiak idején - utakhoz kapcsolódó jellegzetes, kezdetben katonai célokra használt intézménye a Habsburgok postaszolgálata volt. Már a XVII. század végén megindult a parancsok és küldemények továbbítása, ekkor még elsősorban délre, a török háború irányában. Az utak lezárásával egyre inkább a közigazgatás, illetőleg a polgárok használták a postajáratokat, az utóbbiak utazásra. 1720-ban Bécsből hét postajárat indult (természetesen voltak máshonnét induló vonalak is), ezek közül az egyik ma talán nemzetközi folyosónak nevezhetnénk - érintette a megyét, ez a Sopron-Szombathely-Kanizsa-EszékPétervárad-Belgrád-Konstantinápoly útvonalon haladt. A postavonalak behálózták Magyarországot, a kocsijáratokat majd később a vasút szorította ki, a gyorsan terjedő új utazási és szállítási formával a lovas fogatok már nem versenyezhettek. A vármegyei iratokat áttekintve a korszak „közutas" problémáját az utak fenntartása jelentette. A korabeli források többször megemlékeznek arról, hogy Magyarországon nem volt egyszerű feladat a közlekedés, különösen a téli időszakban. Az utazók gyakran elpanaszolták, hogy valóságos kaland a magyar utakon közlekedni. Ennek oka talán az lehetett, hogy külön útügyi szervezet még nem létezett, a kiadott feladatokat a területileg illetékes falvak jobbágyságának kellett végrehajtania az ekkor erősen feudális Magyarországon. Mindenképpen meg kell említeni azonban, hogy a vasi utak jobb állapotban voltak, mint az ország többi útjai Az akkori problémák sem voltak mások, mint ma. Egy 1810-es Vas vármegyei dokumentum úgy rögzíti a tavaszi helyzetet, hogy a fagyok annyira tönkretették az országutat, hogy az csaknem járhatatlan. Ezért a mély kerékvágásokat „be kell vonyattatni", azaz fedni, utána pedig valamennyi település köteles fövenyeztetni, vagyis kavicsoztatni. Ugyanígy elrendelték az út menti bozót rendszeres vágását és irtását. A vármegyének kellett biztosítani télen a postajáratok biztos közlekedését. A szabadságharc után Az 1848-49-es szabadságharcot brutálisan vérbefojtó Habsburg Birodalom saját közigazgatási rendszert vezetett be az úgynevezett Bach-korszakban. Az osztrák útügyi szervezet mintájára Építési Főigazgatóságot állítottak fel Budán 1851-ben, és építési hivatalok alakultak a megyeszékhelyeken, így Szombathelyen is. Az útügyi szervezet aztán átemelte az ausztriai szisztémát Magyarországra. Az utakat állami pénzekből építették igaz, ingyenes közmunkával. A rendszerben állami, országos és községi utakat különböztettek meg. A folyamatos fenntartáshoz létrehozták az útmesteri hálózatot, valamint útkaparókat alkalmaztak,