Temesi Ferenc: Az állami közútkezelés története Baranya megyében (2003)
3. A KÖZÚTI IGAZGATÓSÁG SZERVEZETI KIALAKULÁSA ÉS NÉGY ÉVTIZEDES MŰKÖDÉSÉNEK EREDMÉNYEI jj. kép. - Öntött aszfaltot előállító, melegítő és keverő gép az 1950-es évekből. ellátni feladatát. Az egyéni vagy csoportos útőri munka, mint kézimunka egyre drágább, hatékonysága egyre romlik, az útőröknek naponta 20-30 km-t is kellett kerékpározni, az útőri bér viszont alacsony, mintegy 1000-1300 Ft volt. Fiatal munkaerő ilyen munkára nem jelentkezett, a közúti személyzet lassan elöregedett, és kevésbé munkaképes fizikai dolgozókból állt. A kialakult helyzetben az útőr a fizetése kiegészítésére szorult (pl. állattartás, háztáji gazdálkodás). A munkamorál fokozatosan romlott, a gépkocsivezetők az útállapottal kapcsolatban minden apró észrevételükért az útőröket hibáztatták. Az úthálózat fenntartása, fejlesztése és védelme érdekében tehát sürgősen döntéseket kellett hozni a gépesítés, és a szervezeti változtatás irányában. 3.I.4. Az ÚTFENNTARTÁS FEJLESZTÉSE 1945-ig a nagyszabású útépítési program Baranya megyében befejeződött, habár az összes úthálózatnak 99 %-a makadám volt. Ezt követően az ütem igencsak lelassult, hiszen még 1954 évvégén is 90 %-os volt a makadámút aránya. A szerény javulás oka a 6-os számú főút Pécs-szigetvár közötti szakaszának bitumenes felületi bevonása, továbbá Pécs-Komló közötti útvonal korszerűsítése volt. Az útkorszerűsítéshez és útfenntartáshoz a nagylengyeli ásványolaj lepárlásból származó bitumenek megfelelőek, de az előállítás üteme még 1954-1956 években lassú volt. Ennek pótlására Albániából is szállítottak bitumeneket, de a rossz tapasztalatok miatt ezekkel a szállítmányokkal leálltak. Először a Hird-szászvári út hengerlésénél alkalmaztak folyékony bitument (FB), majd a 66-os számú út 19-21 km. közötti igen rossz állapotban lévő szakaszát javították ilyen technológiával (a pályát felszántották, és a kőanyagot újra felhasználták, majd behengerlés után 5 kg/m2 FB itatással, fedőzúzalék terítést követően újra hengerelték). A burkolat felület sokáig kezelésre szorult, további zúzalékterítésre volt szükség, a kőpálya nem állt be, ezért a kísérlet nem sikerült. Az út forgalma túl nagy volt ahhoz, hogy ez a fajta bitumen a kötőanyag szerepét be tudja tölteni. A pécsbányatelepi és pécsszabolcsi utakon végzett felületi bevonások szintén FB-vel készültek, amelyek már elfogadható felületet biztosítottak, figyelembevéve, hogy mindkét úton városi autóbuszok is közlekedtek. Ezzel a technológiával a legjobb eredményt a Bonyhád-dombóvári út Majos és Szászvár közötti szakaszának korszerűsítésénél sikerült elérni. Itt az útpályát új zúzottkő behengerlése után 3 kg/rm FB-vel permetezték le, mely felitatásnak felelt meg, ezután 18 kg/m2 Z 5/12-es zúzalékterítést kapott. A nagyforgalmú utakon az FB-vel történő bitumenes itatás azért nem vált be, mert az illóolaj tartalma ennek a bitumen fajtának nagy, és a mélyebb rétegekből csak hosszú idő elteltével párolog el. Meleg időszakban az egész felszín hígfolyós állapotba került, a forgalom ezalatt a kőpályát deformálta, a jármű kerekei az egész réteget felszakították. Rövidesen rendelkezésünkre állt a megfelelő választék hígított bitumenekből (HB o, HB 1, HB 2, HB 3). A különbség a bitumen viszkozitásában, • 42 •
