Temesi Ferenc: Az állami közútkezelés története Baranya megyében (2003)

3-1-3 - Az ÚTŐRI MUNKA sehol nem dolgozhatott. A hivatali főnök, amint a dolgokról értesült jelentette a tényeket a minisztériumban. Sok-sok utánjárást követően, egy hónap elteltével Rajk László belügyminiszter aláírásával értesítés jött, melyben elfogadják Werner Ferenc magyar állampolgárságát. (Megjegyzendő, hogy a nagyapja is magyar állampolgár volt.) Ettől kezdve ismét dolgozhatott, innen is ment nyugdíjba. A sors rendezésében a történet 1955-ben folytatódik a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahová kitűnő tanulmányi eredménnyel bejut az útőr gyermeke. Ott, az egyetemi fegyelmi tanács „felfedi", hogy a szüleivel valami baj lehet, ismételten minden alapot nélkülözve jelentették, hogy a szülők folksbund tagok voltak, ezért a hallgató kizárását javasolják. A hosszantartó bizonyítások során, végül sikerült igazolnia az ártatlanságát. Társai, akik között ott volt a jelen sorok írója is, csak szurkolhattunk az igazáért, tudván, hogy a szélsőséges politikai nézetektől mindig elhatárolódott. Akkor, a fegyelmi tanácsban az évfolyamot egy, a társadalmi kisebbséget nem kedvelő, de maga is kisebbséghez tartozó tanársegéd képviselte. Szerencsére, a döntés áthúzódott a következő évre, vagyis 1956-ra, amikor az ügyet lezárták. (Az olvasó bocsánatát kérem, hogy a tárgytól kissé elkanyarodtunk.) JJ. kép. - Werner Ferenc törvényhatósági útőr fizetésemeléséről szóló rendelvény igjó-ban. j^. ^f^>. -Bitumen melegítő üst az 1950-es évekből. Az útőrök fizetése az ÁEH idejében még megfelelőnek mondható, később azonban egyre kevésbé ösztönöztek jó munkavégzésre, ezért kísérletek történtek a teljesítmény-bérezés bevezetésére, a következők szerint: kéthetenként az útőri munkakönyvbe a munkát feladták, a következő utazás során ellenőrzés és újabb feladás következett. A közben adódott időjárási és egyéb zavaró körülményeket azonban a munkafeladáskor nem lehetett pontosan követni. Ilyenkor az útőr bejegyezte az eltérést és annak okát. Ilyen formában a teljesítménybéres elszámolás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az útőr kötelessége volt, a szakaszán tapasztalt bármilyen kihágást, rongálódást (mezőgazdasági gépek útrongálásai, engedély nélküli útcsatlakozások, árokbetöltések, vízelárasztások, sárfelhordás, fakivágás stb.) lehetőleg megakadályozni, és arról az illetékes hatóságnak részletes jelentést készíteni. Az ilyen fajta eljárások során az útőrt, mint hivatalos személyt a törvény védte, adott esetben pedig, rendőrségi segítséget is kérhetett, a közúti közlekedési törvények és rendszabályok érvényesítése végett. Ez megfelelő tiszteletet és tekintélyt adott az útőrnek. Az 1960-as években a közúti forgalom gyorsan növekedett; a még mindig hagyományos módon működő útfenntartás pedig egyre kevésbé tudta • 41 •