Karoliny Márton: Komárom megyei utak (Tatabánya, 1981)

XI. Az útügyi szervezet kialakulása 1890-től 1964-ig

tübingeni pap — aki 1573-ban követséggel utazott a szultánhoz — leírása szerint még láthatóak voltak a Dunán átvezető kőhíd romjai. Fontos szerepe volt a komáromi hídnak a török hadjáratok idején. Az épített hadihidakat gyakran rombolták le, majd építették újra. 1740-ben még hadihíd, majd repülőhíd, végül ismét komp szolgálta az átkelést. Az árvizek és jégzajlások ezeket rendszeresen elpusztították, ezért 1838-ban tartósabb hajóhidat építettek, a feljegyzések szerint 33 völgyhajóból. A vár 1848—49. évi ostromai alkalmából többször egymás után épültek és pusztultak el hajóhidak a folyón. A katonaság műszaki csapatai nagyszerűen szerepeltek ezek során. 1870ben ismét tartós hajóhíd volt Komáromnál. Végleges közúti híd 1891—92-ben épült. Feketeházy János kiváló mérnökünk tervei szerint és az Erzsébet nevet kapta. A hídpálya hossza 416 méter, a pályaszélesség 2,5-{-5,8-f-2,5=10,8 méter. A munkákat a Gregersen kivitelező cég végezte. A híd Üj-Szőnyt és a komáromi szigetet kötötte össze két parti hídfővel és három mederpillérrel. Az acélszerkezet négy 100 méteres, rácsos, kéttámaszú gerendából áll. A sziget és a város között külön híd épült 180 méter hosszú hídpályával. A nagy ágon épített szerkezet a második világháború alatt vandál pusztítás áldozata lett. Helyette a Vörös Hadsereg épített hajóhidat,majd 1946-ban a csehszlovák szervek építették a jelenlegi hídszerkezetet. Komáromban a Vág-Dunán régen ugyancsak kompközlekedés volt, majd jármos fahíd épült. Ez kötötte össze a várost az udvardi járással. Helyette 1913-ban készült el az acélszerkezetű híd, 112 méteres nyílással. Néhány adat van a jelenlegi megye területén korábban épült hidakról. Szőnyben a község belterületén keresztülfolyó patakon boltíves híd állott, amelyen az 1700-as években a Zichy uradalom még vámot szedett. Egy 1777-ből származó feljegyzés szerint a Szőnyből Tatára vezető úton ugyancsak boltozott kőhíd állott a falu déli kijáratánál. Fényes Elek 1848ból származó adatai szerint Almástól Ácsig 8 híd volt a bécsi úton. Az Országos Levéltárban több tégla vagy kőboltozatú híd terveit őrzik, melyek a bécsi út Esztergom megyei szakaszán épültek a XVIII. században. Komárom megye területén napjainkban még több, a korábbi századokban épült híd található, amelyek többé-kevésbé műemlék értékűek. E körülményt a továbbiakban figyelembe kell venni, fennmaradásukról gondoskodni kell! Az Őrisápról Bajótra vezető úton, az 5-4-626 km szelvényben levő vagdalt kőboltozatú, 2,3 méter nyílású híd feltehetően a török hódoltság idejéből származik. Sajnos, rossz állapota miatt 1976. évben át kellett építeni. A Dad községet Környével öszszekötő úton két téglaboltozatú híd maradt meg. Ezeket az Eszterházy uradalom építésze, Fellner Jakab építtette 1773-ban. Műemlék értékű a tatai négy nyílású, téglaboltozatú vár-feljáró híd, mely 1775-ben épült. A Tata—Kocs-i úton levő téglaboltozatú Szent János és a két nyílású Ciframalom árok-híd műemlékek. Az előbbi 1770-ben, az utóbbi 1782-ben épült. A Dorog— Tinnye-i úton, Uny községben van egy kétnyílású faragott kőboltozatú , híd, melynek építési időpontja ismeretlen. Műemlék jellege kétségtelen. A közúthálózaton jelenleg álló korszerű hidak elsősorban a második világháborús pusztítás után épültek. Ujabb típusú szerkezetek az M—1es és a 100-as, valamint 10-es sz. utakon kerültek kivitelezésre. Legújabb szerkezeti megoldásokkal az épülő M—1 autópálya műtárgyai tűnnek ki a hidak állományából. XI. Az útügyi szervezet kialakulása 1890-től 1964-ig A Komárom és Esztergom vármegyék területén levő közutak gondozását az államépítészeti hivatalok felállításáig a vármegyei közigazgatás látta cl a közigazgatási járások szervezetének megfelelően, függetlenül attól, hogy állami vagy megyei kezelésben levő útról volt szó. Az illetékes főszolgabírók és törvényhatósági útbiztosok látták el az útügyi igazgatás szolgálatát. 1868-ban hozták létre mindkét megyében az Államépítészeti Hivatalt Komárom és Esztergom székhellyel. Ezek a hivatalok látták el úgy az állami, mint a megyei kezelésben levő úthálózat hatósági, tervezési, építési és fenntartási feladatait, valamint a működési területükön levő állami épületekkel kapcsolatos ilyen feladatokat is. A vármegyék önálló törvényhatósági útalapjából fedezték a megyei utakkal kapcsolatos kiadásokat. A törvényhatósági utakkal kapcsolatos hatósági feladatokat az alispán látta el, az államépítészeti hivatalon keresztül. A hivataloknak az állami utakkal kapcsolatban közvetlen felettese a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium volt. A Minisztérium a megyei utak ügyeiben szakmai felügyeletet gyakorolt a törvényhatóság egyébként autonóm intézkedéseivel kapcsolatban. A hivatalok az állami utakat állami útmesterekkel, a megyei utakat törvényhatósági útbiztosokkal kezeltették. Az egyes utakat 5—10 km hosszú szakaszokon útkaparók, a későbbi útőrök gondozták. A hivatalokban szakaszmérnökök intézték a hozzájuk utalt úthálózat összes feladatait. Komáromban és Esztergomban a megyeházán volt elhelyezve az ÁÉH, az Államépítészeti Hivatal. Esztergomban később önálló székház épült 1924—26. évben. Egy-egy ÁÉH teljes személyi létszáma 150—200 fő volt. Az esztergomi ÁÉH működési területén 1919 előtt, majd 1938—44 között Esztergomban volt az állami útmesterség. Törvényhatósági útbiztosok Esztergomban és Köbölkúton működtek. A komáromi hivatal területi beosztása szerint 1918 előtt Komáromban, Nagyigmándon, Tatán és Ógyallán voltak útmesteri székhelyek, 1938— 44 között Somorján és Dunaszerdahelyen is. 36