Karoliny Márton: Komárom megyei utak (Tatabánya, 1981)

XI. Az útügyi szervezet kialakulása 1890-től 1964-ig

Törvényhatósági útbiztosságok Komáromban, majd 1938—44 között Dunaszerdahelyen voltak. 1945—50 között Esztergomban volt az Államépítészeti Hivatal az 1920—38 közötti időszakAz útfenntartó szervezet területi szervei 1910-1958 között hoz hasonlóan, a két egye létére kiterjedő hatáskörr szakokban Esztergomban éi mesterségek voltak, Eszter^ béren és Nagyigmándon pei útbiztosok működtek. A két megye területén kez szagos úthálózat összetétele, a. az alábbiak szerint változott: Év állami utak n -IUK 1890. 56,9 km 715,9 km 1918. 120,3 km 651,1 km 1949. 770,4 km 423,3 km 1950. 651,0 km — 1970. 780,6 km — 1980. 867,1 km — 1950. január 1-én a megyei utak állami ke zelésbe kerültek és megszűntek az államépítészeti hivatalok. Ezek útügyi feladatait a Megyei Tanácsok Végrehajtó Bizottságainak VIII. Közlekedési Osztályai vették át. Az útügyeket központilag irányító szervek és a korábbi két megye területén működött Relyi szervek kialakulását és változását két táblázat foglalja össze. Tatabánya megyei várossá történt nyilvánítása 1947. október 10-én történt, a korábbi négy község Bánhida, Alsógalla, Felsőgalla és Tatabánya eg-yesítésével. Tatabánya különben 1902ben lett önálló község. A Népgazdasági Tanács, 1950-ben döntött úgy, hogy Komárom megye székhelye Tatabánya legyen. A VIII. Közlekedési Osztály működését már az új megyeszékhelyen kezdte meg 1954 és 1963 között. Ezután az országos úthálózat hatósági és építtetői feladatait a KPM Közúti Kirendeltségei vették át a megyei tanácsoktól, A központi és területi útügyi szervek kialakulása és fejlődése 37