Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak (Szolnok, 1993)

c HIDAK ES UTAK D C.iit*jvw^i 1'to Űtkaparó ház tervrajza 1886-ból PÉNZÜGYI FELTÉTELEK, KÖZMUNKA, KÖZMUNKAVÁLTSÁG Az utak fenntartása közmunkával, illetve annak megváltásából eredő pénzügyi alapból történt. Ez a középkori robotra emlékeztető rendszer a kapitalista viszonyok térhódításával egyáltalán nem volt hatékony az utak jó karbantartásához. A közmunkát az 1848-49-es szabadságharc után az 1862-i 71 700 sz. helytartótanácsi rendelet, valamint a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium által kiadott 1876 évi 8709. sz. utasítás szabályozta. Eszerint igavonó állattal rendelkezők 2 igás, a háztulajdonnal rendelkezők 6 kézi, a lakók és a családtagok 3 kézi napszámot voltak kötelesek teljesíteni, A közmunka természetbeni ledolgozásánál két tényező volt, ami megmutatta ennek az egész behajtási rendszernek a korszerűtlenségét. Az egyik, hogy a közmunkára kötelezett (hacsak nem állt mellette vármegyei hajdú) hanyagul és rosszul dolgozott, a másik, a kiépített kőutak javításához nem rendelkeztek szakértelemmel. Bonyolította a helyzetet, hogy a megye 1876-os megalakulásakor három részről kellett a közmunka tartozásokat a közös vármegyei közúti pénztárba hozni. 1878ben a volt Jászkun kerület részéről 25 527 K-t, a volt Nagykun kerületből 14155 K-t, a Külső-szolnoki részek 31 763 K-t adtak a pénztárba, de még így is jelentős tartozás maradt kint a községeknél. A következő évben a kivetett közmunka összeg 146.368 K, ebből mindössze 53 130 K-t fizettek be, tehát a tartozás még mindig jelentős, többmint 93 238 K. Egyébként a megye már ekkor javasolta, hogy alkalmazzák a közmunka tartozás kötelező pénzbeli megváltását. Mivel a közúti pénztár bevétele a következő évben is alig haladta meg az 50 ezer K-t, 1881-ben a megyei közgyűlésen határozatot hoztak, hogy a hanyagul kezelt közmunka összeírásokat ezentúl szigorúbban ellenőrzik, a közmunka tartozást a központban egyénenkénttartják nyilván és a behajtásnál vármegyei végrehajtókat alkalmaznak. A természetbeni tartozás felügyeletével a Közigazgatási Bizottságot bízzák meg. Ehhez járult még, hogy az 1884-es közmunka váltság árát jelentős mértékben kívánták emelni. Az igás napszámot 1 Ft 20 krajcárról 2 Ft 0 krajcárra, a kézi napszámot 40 krajcárról 80 krajcárra emelték. Ennél nagyobb összegek Magyarországon csak 5 megyében léteztek. A megye meghagyta, hogy a közmunkákat természetben leróhassak, de ugyanakkor megmaradt a megváltás lehetősége is. Ez végül a gyakorlatban úgy történt, hogy a házzal nem rendelkező lakók természetben rótták le a tartozást, a háztulajdonosok és az igavonó állattal rendelkezők készpénzzel fizettek. A megváltott közmunkák pénztárából az útjavításokat megpróbálták vállalkozókkal elvégeztetni, így például az 1880-as években a Szolnoknál épült „szandai gáton" haladó út, valamint a Jászberény-árokszállási, és a Jászberény-jákóhalmi utak építése is vállalkozókkal történt. A közúti pénztár helyzetét súlyosbította, hogy a megyében épülő HÉV-k létesítéséhez a megyei közmunkaalapot is rendszeresen igénybe vették, habár ez lényegében a közutak és a közlekedési eszközök karbantartására szolgált, így támogatták többek között a kecskemét-tiszaugi HÉV építését évi 2.400 K, a karcag-tiszafüredit évi 13 ezer Koronával, a szolnok-kiskunfélegyházit évi 10 ezer Koronával a közúti alap terhére. 1885-ben a megye területén a közmunkából létesítendő utak arányos elosztására egy közmunkatanácsot hoztak létre. Ennek elnöke az alispán, tagjai hivataluknál fogva a szolgabírók, a r.t. városok polgármesterei, a kír. államépítészeti hivatal főnöke, ezenkívül minden r.t. városból egyegy, és minden járásból két-két személy. A tanács tagjainak megbízatása 3 évre szólt. Az 1890. évi I. te. által behozott útadó nem okozott olyan nagy változást, mint azt várni lehetett, ennek oka, hogy a megyében a közmunkaváltság összege az úttörvény előtt körülbelül az állami egyenesadók 10 százalékának felelt meg. Az útadó behajtását a törvény életbelépésével az állami adókkal együtt ugyancsak közegek szedték be. így at.c. lényeges változástcsakaminimummal terhelt útadófizetőkre jelentett, ők az alsó határt (3 kézi napszámot) az egyenes adójuk 10 százalékának nagyságától függetlenül kényszerültek teljesíteni. Az úttörvény a közmunkát a vicinális és közdűlő utak fenntartására írta elő. A lakosok a községi közmunkatartozás teljesítéséről éves összeírások alkalmával nyilatkoztak, hogy igás vagy kézi szolgálatot választanak. A község képviselő-testülete szükség esetén a közmunkatartozás felének kötelező megváltását elhatározhatta. Az 1893-as községi közmunka szabályrendeletszerintegy kézi napszám váltsága 30-50 krajcár, egy igásnap 24