Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak (Szolnok, 1993)

c HIDAK ES UTAK ") 1,5 Ft-ban nyert meghatározást. Négy kézi napszámnak 2 m

3 középszilárdságú kő aprítása felelt meg, a 3 kézi napszámra9-12 m

3

földmozgatást írtakelő, a napi munkaidőt április 15-től szeptember 15-ig 9 órában, azon túl 8 órában kötötték ki. A váltságdíjat közadók módjára a községi pénztárba fizették, ennek igazolását a személyre kiállított és pontosan vezetett közmunka könyvecskébe íratták be. Atermeszetben leszolgált közmunkák igazolására a községi útkaparó által tett bejegyzés szolgált. A közmunkáknak ez a rendezése lényegében 1920-ig élt, amikor a XXVII. t.c. módosította a közúti törvényt. Ez eltörölte a szegényebb néposztály útadóját, a megye maga határozhatta meg a kivetett útadó nagyságát, a községi közmunkát, illetve megváltását a megyei utakra is felhasználhatták, a közmunkaváltságot kiterjesztve az utakon egyre több gondot okozó gőz- és motorekékre, cséplőgépekre, s végül a törvényhatóságokat kötelezte a vicinális utak átvételére. A megyében az úttörvény óta folyó nagy kőútépítések következtében kialakult egy viszonylag egységes úthálózattal rendelkező, közlekedési szempontból is jelentős terület. Míg 1890-ben az országos 70,5 százalékos átlaghoz képest a megye törvényhatósági útjainak csak 9,3 százalékakiépített, addig 1910-re ez így módosul, országosan kiépített törvényhatósági utak 81,2 százalék, JászNagykun-Szolnok megyében 95 százalék, Heves megyében 94,4százalék, Békés megyében pedig 56,6 százalék. Tehát megyénkben az úttörvény óta 1910-ig 541 km kövezett törvényhatósági út épült. Ha ehhez hozzáadjuk az állami utak megyénken átvonuló szakaszait (97,8) és a kiépített vicinális utakat (5,4 km) a megye 1890-191 O-ig 644 km kövezett utat kapott, így az I. világháború előtt már egy korszerűen kiépített úthálózattal rendelkezett. Ezt a dinamikus úthálózat fejlesztést törte meg az 1914ben kirobbant I. világháború. A négyéves háború és a Tanácsköztársaság időszakában folyó hadműveletek érzékenyen érintették megyénk területét. A világháború kitörésével mindenütt előtérbe került a hadiszállítás a polgári célú szállításokkal szemben. Az utak építéséhez és javításához szükséges kő- és fedőanyagok fuvarozása nem volt folyamatos, így anyaghiány miatt jóformán nem lehetett útépítési munkákat végezni. A vagonhiány miatt még az utak javításához szükséges kőmennyiséget sem tudták leszállítani. További problémát jelentett, hogy a katonai behívások következtében az útépítéssel foglalkozó személyzet létszáma rendkívül lecsökkent. Az infláció miatt pedig az itthon maradt emberek sem szívesen mentek útkaparónak. Még súlyosabbá vált közútjaink helyzete a háborút követően a Tanácsköztársaság időszakában. ATanács Kormány és a Román Királyi Hadsereg harcai megyénk tiszántúli részét - a folyó természetes védővonala következtében szinte állandó hadműveleti területté változtatták. A folyamatos csapatmozgások, a tüzérségi csapások tönkretették az utak nagy részét. Nagyobb veszteséget jelentett még a folyami átkelőhelyek megsemmisítése. Megyénkben minden közúti híd elpusztult a harcok következtében. A legfontosabb átkelőhelynek számító szolnoki közúti hidat még a magyar seregek aknázták alá, de egy román ágyúlövedék robbantotta fel. A Tiszafürednél és Kiskörénél átívelő hidak szintén a tiszai csatákban váltak használhatatlanná. Helyreállításukhoz csak a harcok befejezése után lehetett hozzákezdeni. Az 1914-ben kitört világháború az úthálózatban mindenütt jelentős károkat okozott. A legjelentősebb azonban az a veszteség, hogy a háború megakadályozta a tervezett útépítéseket. JASZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE HÍDJAI ÉS KÖZÚTJAI 1914-1940 Amint azt az előzőekben említettük 1913-ban a kereskedelmi miniszter a megyének az új beruházás terhére a következő útszakaszok kiépítését engedélyezte: 1./ Mezőtúr-Szarvasi tvh.út 6,5 km 2./ Tiszaderzs-Tiszaszentimre 5,6 km 3./ Mezőtúr-Törökszentmikló 9,5 km 4./ Abádszalók régi út 1,5 km 5./ Szolnok Körösi út 3,0 km 6./ Tiszaföldvár Vezsenyi út 3,6 km 1.1 Cibakháza beágazó út 1,3 km 8./ Mezőtúr Mesterszállási út 12,0 km 9./ Jászberény Jászfelsőszentgyörgyi út 7,5 km 10./ Jászkisér-Jászladány-Újszászi út 21,0 km 11./ Pusztamonostor-Jászfényszarui út 11,3 km 12./ Fegyvernek Vásártéri út 0,7 km A 12 útvonal összesen 83,5 km-rel növelte volna a beruházási hitelből kiépített 193,975 km hosszú törvényhatósági útvonalak hosszát. A háború után a tervekből annyi valósult meg, hogy 1916-ban a miniszter elrendelte a Jászkisér-JászladányÚjszász kőút építését azzal a feltétellel, ha a földmunkákhoz szükséges munkaerő biztosítva van. Az építkezést saját kivitelezésben indították meg. Elkészült még négy útvonal terve: Mezőtúr-Törökszentmiklós tvh. út 8,0-17,512 km szakasz Cibakháza belső szakaszán 1,683 km út, Pusztaecseg-Bucsa út6,0-6,3 km és Jászberény-Jászfelsőszentgyörgy 0,0-8,0 km szakasz terve. Ezek a munkák a háború miatt nem indultak meg. A vállalkozók, az utak fenntartására a rendkívüli viszonyok miatt nem tudtak elegendő kavicsot szállítani, ezért a kereskedelmi miniszter ígéretet tett, hogy az állami kőbányákból a törvényhatósági utak részére kavics szállítását engedélyezi. 1914-ben alkottak szabályrendeletetaközúton közlekedő járművek jelzőtáblával való ellátásáról. A rendelet szerint az 1890. I. t.c. 1. par.-ban felsorolt közutakon közlekedő járműveket el kellett látni a tulajdonos nevét, lakhelyét és a jármű sorszámát feltüntető jelzőtáblákkal. A táblán a felirat olajfestésű, fehér alapon kék színű, egyenes állású, könnyen olvasható betűkkel készült. A tábla nagysága 35x25 cm, elhelyezése a jármű jobb oldalán feltűnő helyre. A személyszállításra használt hintók és egyéb magánfogatoknál atáblát a kocsi belsejében is el lehetett helyezni, A szabályrendeletben felsorolt rendelkezések megsértőinek 100 korona pénzbüntetést helyeztek kilátásba. 1915-ben felülvizsgálták a megyében a vasúti állomásokhoz vezető utak kövezetvám-szedési ügyét. Huszonhárom út (törökszentmiklósi, kunhegyesi, túrkevei, jászladányi, jászapáti, kenderesi, pusztataskony-abádszalóki, szászberki, kunszentmártoni, tiszaföldvári, jászkiséri, 25