Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak (Szolnok, 1993)

HIDAK számottevő része kerül Berény vonzáskörzetébe. Az érdekelt községeknek (Jákóhalma, Jászdózsa, Jászapáti) Jászberény jelentette a legközelebbi piaci központot, vasútállomást, törvénykezési, pénzügyi székhelyet. Megközelítése minden időben rendkívül fontos volt. Ezért 1882ben a megye is teljes mértékben támogatja az elképzelést, hogy a Jászberény-Árokszállás út még kiépítetlen, 10 km hosszú részét, valamint Jászberény-Jákóhalma út 6 kmes szakaszát kiépítsék. Az előbbi koncepciónál közrejátszik az is, hogy a megye peremvidékén fekvő és a Heves megyei részek, főleg Gyöngyös piaca felé orientálódó Árokszállást, Jászberény vasútállomásával és piaci lehetőségeivel magához vonzza. A megye megalakulása utáni legelső kövezett utak építése tehát Jászberény és Szolnok nevéhez fűződik. A két városból mint gócpontból sugárirányban indult meg az útvonalak építése, a környező települések felé. Mindkét város aztaz útrészt kövezte ki először, amelynek folyamatos továbbképzésével a legfontosabb városokat elérhették. A Jászberény-Árokszállás közti vonal egy részét képezte a megyén keresztül vezető É-D-i útvonalnak, a Jászberény-Jákóhalma útszakasz pedig Bp-Tápióbicske-Jászapáti-Heves hadászati útnak. Szolnok a Szandai gát és útszakasz kövezésével a megyét K-Ny-i irányban átszelő Bp-Debrecen vonal egy szakaszát építi ki, de a kövesút még a megye É-D-i útvonalának is egy darabja. A másik útépítés a megyeháztól a Zagyván át terjedő, a Szolnok-Besenyszög-Heves-Eger útvonalnak egy összetevője. Már a korai kövesutak építésénél is nyomon követhető, hogy a megye három eltérő részének megfelelően gazdaságilag is kialakul három gócpont, ahol az 1880-as években a jelentősebb kőutak építése elindul. A volt Jászsági részeken, Jászberény a város érdekkörébe a következő településeket igyekezett bevonni: Jászárokszállást, Jászapátit, Jászszentandrást és a Jászsági felső járás községeit. Szolnok igyekezett megnyerni Jászkisért, Jászladányt, Besenyszögöt, Nagykörűt, Kőtelket, Tiszasülyt, Tiszaföldvárt, Tiszainokát, Tiszakürtöt, Kunszentmártont, Nagyrévet, Tiszaugot, Tiszasast, Csépát és Szelevényt. A volt Nagykun részeken Kisújszállás a Tiszai felsőjárás községeit akarta elsősorban elérni. A megyei utak hálózatát 1879-ben állapították meg, ekkor 24 megyei út létezett, hosszuk 712,5 km. 1883-TÓL AZ 1890. ÉVI ELSŐ ÚTTÖRVÉNYIG Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében az első útügyi koncepció 1883-ban került a törvényhatóság elé. A megyei úthálózat részleges kiépítésére Kovács Kálmán főmérnök egy tervezettel lépett fel. Ebben az időszakban az országban nem létezett egységes útügyi törvény, ezért néhány megye saját kezdeményezésére szabályrendeletek kiadásával próbálta a hiányzó felsőbb utasítást pótolni. Megyénkben a ,.Megyei Közmunka és a megyei utak kezelése" elnevezéssel került tárgyalásra a szabályrendelet javaslata, melyhez kapcsolódott az úthálózat megálUTAK ) lapításának és kiépítésének terve. 14 megyei utat jelölt meg, ezt még 8 úttal egészítették ki. A hálózat a megyét É-D-i irányban kétfontosabb útrendszerrel metszi. 1./Kunszentmártontól-Tiszaföldvár-Szolnok-Újszász-AIsószentgyörgy-Apáti-Dósa-Árokszállás. Mellékága Besenyszög-Tiszasüly felé halad. Az 1883-as megyei Szabályrendelet 14