Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak (Szolnok, 1993)

c HIDAK ES UTAK } A Jász-kun kerület „Szabályrendelef'-e 1872-bol (2. oldal) 1 ./Állami utak az ország fő kereskedelmi, közgazdasági és hadászati szempontjából jelentős utak. Az országos úthálózat gerincét alkotó, elsősorban a nagy távolságú közlekedést szolgáló, országrészeket összekötő pályák, legtöbbször teljes hosszúságban kiépített kövesutak. A Közmunka- és Közlekedési Minisztérium közvetlen kezelésiben lévő létesítmények. Építésük és fenntartásuk állami költségen történt. Az állami utak kezelését a megyékben az államépítészeti hivatalokon keresztül látták el útmesterek és útkaparók segítségével. 2./Megyei, vagy törvényhatósági utak a megyeszékhelyek és a megye többi fontosabb kereskedelmi központjainak összekötésére szolgált, a'megyék közti forgalom nagy része is itt bonyolódott le. A megye tulajdonában lévő létesítmények, ezért építésükről és fenntartásukról a törvényhatóság gondoskodott. Az építés és fenntartás felügyeleti szerve a minisztérium, mely jogkörét a megyei Államépítészeti Hivatalok útján gyakorolta. A megyén belül a közúti igazgatás az alispán kezében összpontosult. Bevezette a törvény a kövezetvámot, melyet a városok és községek szedhettek külön engedéllyel burkolt útjaik használata fejében. A kövezetvámot a közúton közlekedő járművek után a városok és községek szélén felállított vámsorompóknál szedték. A vármegyei útalapok mások bevételi forrása a rendezett tanácsú városok és a községek által fizetendő hozzájárulás a rajtuk átvonuló törvényhatósági utak városi, illetve községi átkelési szakasza után. A törvényhatósági útalapok harmadik bevételi forrása a községek, városok és magánérdekeltségek útépítési hozzájárulásai, az útadó, a területhasználati díjak, késedelmi kamatok és avasúti utak fenntartásához fizetett hozzájárulás képezte. 3./ Községi utak (vicinális utak) a községek közötti összeköttetés fenntartását szolgálták, építési és fenntartási költségeiket is a községek viselték. Felügyeleti szervük a vármegyei hatóság. A vicinális utak hálózatának megállapítása az alispán feladata volt. Igazgatási feladatait a vicinális útbizottság látta el, élén a járási főszolgabíróval. 4./ Közdűlő utak csak egy község közlekedését szolgálták, így az illető község létesítette és tartotta fenn. 5./ Vasúti állomásokhoz vezető utak „vasúti hozzájáró utak". Az volt a gyakoribb, hogy ezeket a rövid bekötőutakat a vasúttársaságok építették. Műszaki jellemzőiket az 1890.1.t.c. 29. paragrafusa írta elő. Az áruszállítás zavartalan és zökkenőmentes lebonyolítását teremtették meg ennek az úttípusnak a megalkotásával. A legtöbb megyében a törvényhatósági utakkal együtt kezelték, de építésére különös hangsúlyt fektettek. 6/ Egyének és társaságok által közforgalom céljára létesített út. Kezelése és fenntartása az érdekelteketterheli. Atörvény rendelkezett a közúti igazgatás adminisztrációs ügyeinek rendezéséről. Eddig a törvényhatósági bizottság, főispán, a közigazgatási bizottság és az államépítészeti hivatal rendelkezett igazgatási jogkörrel a törvényhatósági utakról. Most a közúti igazgatás az alispán kezében összpontosult. A vicinális utak hálózatának megállapításaszintén az alispán feladata volt. A törvény előírta a közutak törzskönyvezését is. Ezek a munkálatok megindultak, de végrehajtásuk az I. világháborúig elhúzódott. A megyei közös dűlőutakról atörvény nem intézkedett, mert ezeket az utakat nem tekintette közutaknak. Ezekről az utakról a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. XII. t.c. 36-42. paragrafusai intézkedtek. Az 1890-es törvény hibája, hogy nem gondoskodott a révekhez és hajóállomásokhoz vezető utakról. A törvényhatóságok ezt úgy küszöbölték ki, hogy a hajóállomásokhoz és a révekhez vezető utakat felvették az úthálózatba. Atörvény az állami közutak építési és fenntartási költségeiről csak annyiban gondoskodott, hogy kimondta ezeket a költségeket az évi állami költségvetésben állapítja meg. Az állami közutak hálózatának megállapítása gyakorlatilag a törvényhozásnak évenként benyújtott állami költségvetés keretében történt meg. A költségvetés indoklási részében terjesztett elő a kereskedelmi miniszter javaslatot a nagy közforgalmi jelentőségű törvényhatósági közutaknak az állami közutak hálózatába történő felvételére és a közforgalmi jelentőségükben csökkent állami utaknak a törvényhatósági úttá történő átminősítésére. A törvényhatósági közutak hálózatát 2 évenként, később évenként a törvényhatósági közgyűlés állapította meg. A törvényhatósági közutak építésének, fenntartásának és kezelésének költségeit a törvény alapján létesített törvényhatósági útalapok bevételeiből kellett fedezni. Ezek a következők voltak: - törvényhatósági útalapok vámbevételei - a községeknek a törvényhatóság kezelése alatt álló utak átkelési szakaszainak fenntartásához fizetendő hozzájárulása - a törvényhatóság közúti kiadásának fedezésére ren-