Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

Történeti áttekintés - A hazai útügy őskora a felvilágosodás koráig

Ü2^jy^ 4W/J á-v/zeí alkalmával \-"7>$\ állandóan vagy az ev /V/JVA v'zzcl bontott terület v '^'••'•'\ Lugnagyobb részén V/zzff/ boritoit terület 2. A hajdú háti és nyírségi táj a honfoglalás korában sáros útjai, amelyek Debrecenben, azaz a Nyír és a Hajdúhét területén át biztosítottak kapcsolatot az erdélyi érc- és sóbányák és az ország nyugati területei között. Mivel ehhez feltétel volt a Tiszán való átkelés, a kereskedó'utak iránya a három lehetséges átkelőhely felé, Tokaj, Füred és Szolnok felé vezettek. Az utak „vonalvezetése" az időjárástól és a vízborította helyek alakulásától függően állandóan változott. A tatárjárás — Rogerius váradi kanonok leírása szerint — a megye egész területén óriási pusztítást okozott azért is, mert a magyar sereget tönkreverő muhi-pusztai csata színhelye a közvetlen közelben volt, s a győztes sereg vagy jelentős részei, a Tiszán átkelve elárasztották a Tiszántúlt is. A vihar elvonultával azonban az újjáépítés viszonylag gyorsan megA XIV-XV. század kereskedelmi útjai a mai Hajdú-Bihar megye területén történt. Az 1291-1294 közötti évekre tehető váradi püspökségi oklevélben már szerepel a gabonadézsma-szedésnél Debrecen (Debrechun) falu és három földesura: Dózsa, Rophoin és Péter. 1285-ben Hortobágyon kelt királyi okirat Rophoin birtokába adja Gáborján falut monostorával és a hozzátartozó Szentpéterszeg és Keresztúr egyházaival. Majd IV. László király 1329. évi keltezett oklevelével ugyancsak Rophoin bán („vír nobilis Rophoin de Dubrychyn") kapja a Gáborján falubeli Berettyó-hídon a vámszedés jogát. A birtokadományozásokban szereplő további települések: Adorjánvár („Geregye nembeli Pál fia Miklós Berettyó-parti vára") Derecske, Tépe, Túrsámson (ma Hajdúsámson), Szomajom (később Angyalháza), Balmaz (Balmazújváros), Elep, Hegyes (Nagyhegyes), Hort (Hortobágy), Böszörmény, Szoboszló. A debreceni birtokáról bihari falvaiba Mikepercsen át vezető utat az oklevelek még 1347-ben is „Rophoyn-utha"-nak nevezik. A debreceni rophoyn örökös^ Dózsa, Debrecenből irányította kiterjedt birtokát. Ót Károly Róbert 1317-ben hűséges szolgálataiért a király helyettes bírájává és Bihar, Szabolcs, Belső-Szolnok (Szolnok-Doboka), Kolozs és Kraszna megyék kormányzójává emelte: „magíster Dausa vice regié mayestatis persone judex". Végül 1321-ben elnyeri a nádori méltóságot is. Mindennek betetőzése Nagy Lajos király szabadalomlevele (1361), amellyel mezővárosi rangra emelte Debrecent. Debrecen tehát a XIV. században egy jelentős nagyságú régió székhelyévé vált. A tiszai révekhez vezető utvonalak és a „Rophoyn utha" mellett Szabolcs és Erdély felé vezető utak alakultak ki, úgy is mint a közigazgatást, úgy is mint a kereskedelmet szolgáló útvonalak. (3. sz. ábra)h\ város közigazgatási szerepe tehát serkentő hatású volt a közlekedésre és az utak kialakulására. Debrecen sorsa a XIV. században eléggé hányatott. A Dózsa család férfiágon kihalván, a vagyon Zsigmond királyra szállt, aki Debrecent 35 helységgel és Sámsonban lévő 15 telekkel 13 ezer aranyért elzálogosította. A következő tulajdonos Lazarevics István rác despota, majd unokaöccse, Brankovics György lett, aki így a debreceni és munkácsi uradalmakkal az ország egyik leggazdagabb birtokosa lett. Nem sokáig! Miután a magyar haditerveket többször elárulta a töröknek, magyarországi birtokait elvesztette és azt 1455-ben a törökverő hős Hunyadi János kapta. Tőle kapta Debrecen a kiváltságok egész sorát (pl.: 1477-ben az áru megállítás jogát), amelyek a város, s ezzel együtt a „nyíri és bihari" részek gyors gazdagodását, fejlődését eredményezte. A város új gazdája Hunyadi Mátyás, aki tudatosan alakítja ki az egész országra kiterjedő úthálózatot. Ennek legjelentősebb útvonalai megközelítően a mai vasúti fővonalak irányát követték. A megyét érintette ezek közül a Buda-Szolnok-Debrecen, a Debrecen-TokajKassa és a Debrecen-Várad-Kolozsvár útvonal, mint az országos főhálózat része. A Debrecenen áthaladó utak jelentősége katonai és gazdasági szempontból hangsúlyozott, az erdélyi só és arany szállításának biztonsága miatt. Mátyás a debreceni és munkácsi uradalmakat röviddel halála előtt fiának, Korvin Jánosnak adományozta. Érdemes felsorolni a debreceni birtok tartozékait, amelyek a jog akkori szabályai szerint a megyei közigazgatástóli bizonyos függetlenséget élveztek. Ezek Szabolcsban: Debrecen, Újváros, Máta, Szentmargita, Pród, Vid monostor, Hatház,