Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

Történeti áttekintés - A felvilágosodás korától a reformkorig

Debrecen követei részt vehettek a megyegyűléseken, a vármegyével egyenjogú tagként, s ezzel a kapcsolat Biharral szorossá vált. Szabolcs vármegye is meghívta a város követeit a megyegyűlésekre, ami a város kiváltságainak szabolcsi elismerését jelentette, a kapcsolat azonban itt kevésbé vált rendszeressé. A török hódoltság és az azt követő felszabadító háború alatt a közlekedés terén ha történt is valami előrelépés, zömében az utak pusztulását, elmocsarasodását okozta, a közállapotok bizonytalansága miatt a közlekedést kockázatossá tette. Az ország nyugati részén már 1530-ban megindul az első postajárat Bécs-Pozsony között, a keleti országrészben a postajáratokra azonban még várni kell. Bármilyen zavarosak és bizonytalanok voltak is a körülmények a Tiszántúlon, az életben maradáshoz kereskedni kellett és elsősorban a régión belül, még ha kockázatos is volt az. Debrecen kereskedői a XVII. és XVIII. században a hazai vásárokon Kassától Szegedig vagy Aradtól Pozsonyig jelen vannak, de a távoli Augsburgban, Isztambulban vagy Lembergben is. A gyakoriság és árumennyiség szempontjából a legfontosabb útvonal az észak-nyugati irányú voít, a királyi fennhatóságú Felvidék és Lengyelország céllal. De számottevő kereskedelem alakította ki a nyugati és keleti irányt Buda, illetve Erdély felé. A kereskedelmi irányok Debrecenből sugárirányban ágaztak ki a tiszai révek felé (Tokaj, Füred, Szolnok) és (Várad, Arad, Szatmár) Erdély felé. (5. sz. ábra) A korábbi századok útvonalai változatlanul fontos közutak maradtak a XVII. és XVIII. században is, bár állapotuk főleg az Alföldön, kétségbeejtően rossz volt, az idő nagy részében járhatatlan volt. Az időszak legsűrűbben használt útjai a Debrecenből: Szolnokra, Bátorba, Szegedre, Kolozsvárra és Tokajon át Kassára vezető utak voltak. A Budára vivő út a poroszlói vagy örvényi tiszai réven, Makiáron és A XVIII. század ismét háborúval indult: zászlót bontott Rákóczi szabadságharca. A Tiszántúl és benne Debrecen a harcnak végig részese volt, hol szenvedő, hol cselekvő módon. 1703 nyarán a Sámson alatt tábort vert fejedelem és serege előtt Dobozi István debreceni főbíró pénzzel megváltotta a várost a felkeléstől, majd folyamatosan adózott a fejedelemnek, miközben azonban Bécsben is pártfogókat keresett. És talált! Aminek persze Debrecen a szabadságharc leverése után hasznát látta. Az 1711. évi szatmári békekötés előkészítésénél Komáromi György Debrecen főbírája, egyben Bihar megyei alispán, jelentős közvetítő szerepet vállalt. A hála azonban döcögve hozott csak eredményt. Az 1712. évi pozsonyi országgyűlés napirendre tűzte ugyan Debrecen szabad királyi város jogának törvénybe iktatását, ami — mellesleg — a városnak 20 000 forintjába került. Az időközbeni pestisjárvány miatt az országgyűlés csak 1714-ben folytatta munkáját, amely végül 1715-ben 108. szám alatt törvényként cikkelyezte be Debrecen kiváltságát. Egeren át vezetett. Az állattenyésztéshez kedvező feltételt nyújtott, hogy Debrecen tulajdonában lévő kiterjedt legelőterületeken a rideg marhatartás dívott. A XVI. szazadban nagymértékűre nőtt a marhakereskedelem, évente több ezer jószágot hajtottak el távoli helyekre Debrecenből főleg Buda, Bécs és Pozsony felé. A marhahajtás útiránya Szolnok volt. Az 1563. év júliusa és 1564. év márciusa közti időben — alig háromnegyed év alatt — a váci réven Bécs felé 30 248 jószágot hajtottak át, amiből 2132 csak Debrecenből jött. A kiterjedt és fejlődő marhakereskedelem is a közlekedés fellendülését hozta magával. Főúthálózat a XVIII-XIX. században A mai Hajdú-Bihar megye területének politikai és gazdasági fejlődését Debrecen város státusa, annak fejlődése alapvetően határozta meg. Másrészt a XVII. század első éveiben történt hajdútelepítésekkel benépesül a török hódoltság idején szinte elnéptelenedett bihari táj. A török hódoltság megszűnése után Debrecen és környéke elvesztette a három földrajzi és politikai tájegység; a Felvidék, az Alföld és Erdély közötti összekötő szerepet. Csakhogy erre az időre Debrecen gazdag, nagy kiterjedésű, szinte vármegyényi nagyságú birtokkal és hozzá jelentős kiváltságokkal rendelkezett. Debrecen tehát ezzel az új jogi kiváltsággal sajátos helyzetbe jutott: a központi és vármegyei hatalomtól független igazgatási és igazságszolgáltatási szerkezetet alakíthatott ki nemcsak a városban, hanem nagy kiterjedésű birtokain is. Egyúttal — talán emiatt — ellenséges viszonyba is került a központi hatalommal. Az ok azonban inkább a város protestáns és a hatalom katolikus volta, ill. a vallási türelmetlenség. Az évtizedekig elhúzódott küzdelem =^== VIV =^^=^^^= A felvilágosodás korától a reformkorig