Utak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1998)

A„tsinálatlan" és „tsinált" utak

A „TSINALATLAN" ES „TSINALT" UTAK Ar 1790-es országgyűlési bizottmány javaslata a kiépítendő utakra A helyi útjavító szándékot mutatja Bihar vármegye törvényhatóságának az „ Utak reparatiójához való mód" címen 1786. május 24-én tárgyalt rendelettervezete. A mindössze hat pontba foglalt szabályozástervezet kijelenti: „az utak iszonyú rázós sokaságának okai, (...) hogy az ökrök amerre haj fogattatnak, ott mindenütt a legjobb utakat is szétvágják és elrontják (ezért) az utak rectificatiójára és conservatiójára egy különös tiszt rendeltetnék és ehhez (...) mindenütt egyegy úti hajdú tétetnék. (...) Mely út pedig tsináltatódik, processualis Szolga Bíró és Indzsellér Urakkal (...) 12 ölnyi szélességre méretnék ki az ország uttyait, amerre a Föld szárazabbnak és egyenesebbnek találtatnék". Az úttest tömörítése „szekérrelfels alájárva" történne. Ahol az út „kevésbé lágy" maradna, ott minden falu a maga ménesét „egy néhányszor végig hajtván rajta" egy esztendő múlva az út már bizonyára elég kemény lenne. Az „út tsináltató Tiszt" pedig köteles lenne megvédeni az utakat a „göböly ökröktől, vagy sertés túrásoktól". Az említett Kovács-féle írás helyenként már „vízi követset", vagy „békasót" ajánl teríteni az út felületére, de még rakott kőalapot is ajánl. Igaz, csak ott, ahol erre mód és megfelelő kő van. így készültek tehát a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején a „tsináltutak". Legfeljebb a városi utak egyes szakaszai kapnak szilárd burkolatot előbb terméskőből, majd kockakőből. Ámbár az utak vonalvezetése és az azok által elfoglalt területek „kihasítása" már mérnöki munkával „tűzetettki". így azután természetes, hogy e „tsinált" utak építéséhez valamilyen egyszerűbb tervművelet is készül, amelyhez mérnöki eszközöket is használnak. Kovács Ferenc szerint mérőszalagot vagy mérőláncot, libellát és a függő ónt. A felvilágosodás eszméi a francia forradalmat követően fokozatosan a reformok felé vezetnek. Közúti vonatkozásban a reformok már az 1790. évi diétán is megjelennek törvénytervezet formájában, ám megvalósulásuk egyelőre elmarad. A napóleoni háborúkat követően évtizedekig nem hívják össze az országgyűlést. Majd csak az 1825-27. évi diéta lesz a következő, amelyen első alkalommal vesz részt gróf Széchenyi István, aki a „királyi helytartó tanácshoz" kinevezett elnöke lesz a közlekedési bizottmánynak. Ezen a diétán azonban a közlekedés ügyében semmi érdemleges nem történik. Ezekben az években, 1827 és 1833 között, Debrecen városa felépítteti a hortobágyi kőhidat. Hosszú időre meghatározó jellegű lesz az 1844ben megszavazott IX. törvénycikk, amely az utak és hidak építésének és karbantartásának megvalósításához bevezeti a kötelező közmunka intézményét. Eszerint mindazok, akiknek birtokában meghatározott nagyságú porta vagy föld van, köteles14