Győr-Sopron megyei utak története (GYőr, 1987)

Előszó

ELŐSZÓ A kiadásra kerülő monográfia összegyűjtő jellegéből adódik, hogy az érdem egyedül a felhasznált irodalomban ismertetett forrásmunkák szerzőit illeti meg. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Közúti Főosztálya kezdeményezte, hogy a Közúti Igazgatóságok saját megyéjük közúti hálózatának múltját, történetét megírják. A felhívás keretében került sor az egykori GYŐRMOSON-SOPRON vármegyék közútjainak ismertetésére oly időszakban, mikor egyre több figyelmet fordítunk honismeretünk növelésére, bővítésére. Úgy érzem, hogy jól illeszkedik eme törekvésbe a közlekedés múltjának ismertetése, amikor a motorizáció rohamos fejlődése és az utakon közlekedők igényeinek emelkedése mindinkább elhomályosítja azt a sok áldozatot, verejtéket, amit a levéltári iratok, jegyzőkönyvek megsárgult lapjain keresztül csak érzékelhetünk. E könyv elsősorban a közúti szakembereknek szól, de megfelelő támpontot, s tanulságot adhat bárki számára A könyv nem tudományos mű, mégis a kutatás során sok levéltári anyagot sikerült feltalálni, itt közölve megőrizni a visszaemlékezéseket rögzíteni a jövő számára. A könyv megjelenésének szomorú előzménye van. Kiadását még Kőhalmi György, a Győri Közúti Igazgatóság korábbi vezetője kezdeményezte. A monográfia megírását Horváth Sándor, — aki közel negyven éven át volt kiváló mérnöke a győri utaknak — kezdte el. Nagy alapossággal, lelkiismeretességgel kutatta fel a szükséges levéltári archív anyag nagy részét. Munkáját betegsége miatt befejezni már nem tudta. Mindketten a korábbi években meghaltak. Talán nem érdektelen, hogy rövid életrajzzal emlékezünk meg Horváth Sándor aranydiplomás mérnökről, aki nagy odaadással és pontossággal teljesítette a vállalt szolgálatot. Sokat tanultunk Tőle. Atyai oktatásait, a régi idők kútfői ismeretét, humorát emlékezetünkben megőrizzük.