35 Év A Közutak Szolgálatában (Békéscsaba, 2003)

V. 35 év a szakmai munka tükrében

itt ez két ellentétesen forgó henger által szabályozottan (sebességtől függően) kiszórásra került. Feltétlenül megemlítene!ők az 1970-es, 1980-as évek nagy felületbevonati munkáinak meghatározó személyei, elsősorban a bitumenszóró- és LUHÓ-kezelők. Az időben megfelelő hőmérsékletre fűtött és kiszállított bitumentől nagyban függött a napi 18-20 ezer m

2 teljesítmény. Nehéz, embert próbáló munka volt az övék. LUHÓ-kezelők voltak többek között: Békéscsabán: Kóber Rudolf Orosházán: Kaczkó György, Luczó István Sarkadon: Kiss János Bitumenszóró-kezelők voltak többek között: Békéscsabán: Szentmiklósi József, Farkas Mátyás, Kovalcsik András Gyomaendrődön: Brachna András Orosházán: Belopotoczky János, Gergely János Sarkadon: Szatmári Károly VOLVO tartálykocsi-vezető: Nagy Lajos 4. A bitumenemulziós felületi bevonatok A bitumenemulziót - bitumen és víz megfelelő „emulziószer" segítségével összekevert elegyét - a szakma már régen ismerte, de ennek nagy mennyiségben való előállítására nem volt meg a megfelelő technikai háttér. Ez az 1980-as évek elejére teremtődött meg, amikor is az akkori Aszfaltútépítő Vállalat zalaegerszegi és örményesi telepén indult meg a gyártás. Ekkor három típust gyártottak: RG 60/40 vagy RG 65/35 típusú, gyorsan törő kationaktív bitumenemulziót elsősorban felületi bevonatokra, az EK 60/40 közepesen törőt kátyúzó keverékre, az SL 60/40 lassan törő bitumenemulziót aszfaltszőnyeg készítésére használták. Megemlítendő, hogy ez időben az akkor nagy vegyipari cég, a KEMIKAL is gyártott még ún. Kollobit 65/35 típusú bitumenemulziót. Igazgatóságunk 1980 őszén a 46. sz. út Gyomaendrőd átkelési szakaszán próbálta ki először ezt a technológiát. Sajnos a különösen jól szervezett munka és technológiai fegyelem betartása ellenére a bevonat nem sikerült, egy-két héten belül a felület szinte 90%-ban lehámlott. Le kellett vonni a tanulságot: az előzetes információktól eltérően ezt a bevonatot is csak száraz burkolaton és tartósan meleg időben szabad készíteni. Az új technológia új típusú tárolást és szállítást vont maga után. Mivel a tárolók az üzemmérnökségi telepeken voltak, a szállítást célszerűbb volt közúton végezni. Ekkor vásároltuk meg a 30 000 literes Volvo tartálykocsit, amely az akkor nagy mennyiségű munkák emulziószükségletét biztosította. Megemlítendő még, hogy az első években a munkafolyamat úgy zajlott, hogy az egy menetben elkészült kb. 2 km hosszú egyoldali lezárt szakaszt 4 óra hosszáig nem engedték át a forgalomnak, s az akkori kor vívmányának számító A KEMOSZAKI ZÚZALÉKTERÍTŐVEL JELENTŐSEN KORSZERŰSÖDÖTT A TECHNOLÓGIA 35 ÉV A SZAKMAI MUNKA TÜKRÉBEN I » K UT 1 35