35 Év A Közutak Szolgálatában (Békéscsaba, 2003)

V. 35 év a szakmai munka tükrében

1981-BEN MÁR 3 MÉTER SZÉLESSÉGBEN TÖRTÉNT A BITUMENSZÓRÁS 3. Hígított bitumenes felületi bevonatok A szászhalombattai kőolaj finomító beindulása után a nyersolajlepárlás melléktermékeként ott maradt a bitumen, amely még tartalmaz különféle illóanyagokat. Ennek felhasználási területet kellett találni, másrészt az utakkal kellett valamit csinálni, mert a gépjárműforgalom növekedése egyre nagyobb igényeket támasztott ezek állapota iránt. Erre volt jó megoldás a hígított bitumen alkalmazása. Ez ugyanis jól be tudott folyni a burkolat tönkrement, laza felső rétegébe, ezáltal regenerálta azt. Attól függően, hogy mennyire volt folyékony a bitumen, annak alapján történt a besorolása. A HB-0 (hígított bitumen 0) volt a leghígabb, hidegen is lehetett használni tavasztól őszig. A HB-1 valamennyivel sűrűbb, a HB-2 a legmagasabb aszfalttartalmú, legsűrűbb bitumen volt, így ezek csak nyáron, melegítve voltak alkalmazhatók. A hígított bitumen alapanyaga a hazai nagylengyeli kőolajból származott. Ez kiváló adottságokkal rendelkezett, de az olajmező 1968-as kimerülése után áttértek a romaskinói olajok feldolgozására, s ennek eredményeként megjelent a HBR jelű hígított bitumen (hígított bitumen - romaskinói). Előzetes rendelés alapján havi elosztásban történt az anyag érkeztetése vasúton. A vagonokat kiállították a bitumentárolóhoz, és surrantó vályúkkal lefejtették a föld alatti ciszternákba. A kivétele pedig úgy történt, hogy zsilipeken a tárolók mellé épített kb. 4-5 m

3-es ciszternákba engedték, egy cséplőgépre emlékeztető mobil kazánban gőzt fejlesztettek, a gőzt a ciszternába helyezett csőkígyókba eresztették, s így a bitument 140-160 °C-ra felmelegítették. Motorokkal a Tymsinák szállítótartályokba szívták, és kiszállították a munkahelyre. A Tymsina a munkahelyen eleinte csak 2 méter szélesen tudott szórni - később már csappal zárhatóan szabályozni lehetett a szórás szélességét —, és a sebességétől függött a kiszórt mennyiség. Ha úgynevezett itatásos hengerlés készült, akkor az első réteget 3,6 kg-mal szórták; a portalanításnál, felületi bevonatnál csak 1,5 kg-mal (dupla sebességgel). Egy 3,0-3,6 tonnás tartályból 1,5 kg-mal 2000. m

2-t lehetett kiszórni. A hígított bitumen kiszórása a 60-as években pótkocsikon vontatott tartályokból történt, később szezonálisan felszerelt Tymsinákkal. 1976ban készítette Cegléden a KÖZGÉP a csak erre a célra használt célgépet, az IFA KBSZ-76-ot (IFA közúti bitumenszóró). Ezt a gépet még a mai napig is használjuk. A 60-as évek elején a kiszórt HB-0 és HB-1 rétegre még homokot is szórhattak, a HB-2-höz már nagyobb szemcse kellett, ezért erre már kizárólag zúzalékot szórtak. A 60-as évek közepétől a HB-0-ra már nem is volt igény. Kezdetben a homok vagy zúzalék szórását lapáttal, kézi erővel végezték. Ezután jelentek meg a billenő platós gépkocsi hátuljára szerelt, ún. Pécsi-típusú zúzalékszóró adapterek, melyek úgy működtek, hogy az autók hátramenetben billentve haladtak az előre kipermetezett bitumenen, és egyenletesen, sebességtől függően szórták a zúzalékot. Ezt a munkát a 70-es évek végén gépesítették: megjelent a KEMOSZAKI célgép, majd a 80-as évek elején a nagyobb teljesítményű KZT-300-as zúzalékterítő gép. Ezt még ma is használjuk. Ezek úgy működtek, hogy a teherautó a már kiszórt rész felől rátolatott a terítőgépre, billentett, majd a kihordószalag a járókerekek előtti garatba juttatta a zúzalékot, s A CSEPEL 450-RE SZERELT ZÚZALÉKSZÓRÓ 35 V«7 35 ÉV A SZAKMAI MUNKA TÜKRÉBEN