Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

A megye útügye 1850-1867 között

rése keményen tiltatik, a ki illy fasértőt bejelent i pft-tal fog jutalmaztatni." „A Csabai Cs. kir. Szbírói hivatal részéről közhírré tétetik, miszerint az országutak árok partjait, az ároknak országút melletti szélétől mérve 2 ölnyire szántani nem szabad, miután oda minden ember fákat ültetni tartozik és az árok rontása csak így akadályozható." Az állami és országutak fenntartása továbbra is közmunkával történt. Az 1851. február 14-i országos közmunkarcndelet azonban annyiban eltért az 1844. IX. tetői, hogy a közmunkát a nemesekre is kiterjesztette, és lehetővé tette a közmunka megváltását. A közmunkakivetés így is igazságtalan volt. Erről Bonyhády Gyula megyefőnök így ír 1852. június 29-én kelt jelentésében; „... a közmunka kötelezettség... egyedül a vonó marhákra van kiróva, - és a földbirtokok attól mentek; - e megyében pedig vannak olyan birtokosok, kiknek birtokai 10 000 sőtt több holdra megyén, vonó jószágaik pedig alig egy néhány vagy semmi sincsen, mert birtokukat vagy haszonbérbe adják, vagy pedig felesek által műveltetik, kik azt maguk erejével munkálják, s így ők vagy éppen nem tesznek közmunkabeli szolgálatot, vagy csak alig annyit, mint egy 1/2 telkes parasztgazda; - minthogy ilyeténképpen a közmunka teher egyedül csak a szegényebb osztályt és az industriát nyomja, holott a jó és könnyű közlekedési eszközök legnagyobb hasznát a terjedelmesebb puszták birtokosai veszik annyiból, amennyiben ez által nem csak birtokaik belső értéke, hanem évi jövedelmeik és haszonbéreik is nevezetesen gyarapodnak a nélkül, hogy ők az azt előidéző közlekedési eszközök csinálásához járultak volna, annál fogva egyenlő teher viselési elv ezen birtokosokra legalább megközelíttessék, azonban e mellett túl se terheltessenek, igen célirányosnak és célszerűnek vélném reájuk a közmunka teher viselést akként alkalmazásba hozni, hogy legalább minden 50 ftnyi adó után 1 igás napot szolgálni tartozzanak." A korabeli Békés megyében a szabadságharc után a következőképp alakult a közmunkakivetés és -megváltás: természetben pénzben megváltott szekeres gyalog napszám Ft-ban 1850/51 49 371 75691^ 2425Ft47^xr 1851/52 34885 55 188 14 851 Ft 3 6

/sxr Már az első két év összehasonlításából is nyilvánvaló, hogy sokan éltek a megváltás lehetőségével. A természetben leszolgált közmunka csökkent, a pénzben megváltott jelentősen nőtt. Magyarázata egyszerű: a megváltási árakat olyan alacsonyan szabták meg, hogy érdemes volt kifizetni. Egy kézi napszám ára 1852-ben 2, sőt 2,30 váltó forint volt, ugyanakkor a megváltási díj csupán 15 krajcár. A közmunkaváltság befizetésének megkönnyítése érdekében 1852-ben utasították a főszolgabírókat, hogy előre közöljék a községekkel a kivetett közmunka nagyságát, mégpedig ha a község együttesen megváltja a közmunkát, akkor egy összegben, ha nem mindenki váltja meg, akkor név szerinti kimutatást készítsenek. Az elöljáróság az egyenes adó szerint beszedi ezeket az összegeket, a közmunkapénzről az elöljáróság külön könyvet vezet, s a beszedett összeget félévenként, de legkésőbb március és október végéig beküldik a megyefőnök székhelyén lévő pénztárhoz, amely kezeli az egész megye közmunkapénztárát. Példaképp közöljük a szeghalmi járás 1851/52. évi közmunkakivetését. Egész évre kivetett napszám vonó gyalog 6 napos 3 napos Szeghalom 1530 1Ő86 183 F. Gyarmat 1512 1716 214 D. Ványa 1276 2634 568 K. Ladány 696 957 117 Vésztő 482 1518 456 A kimutatás a települések közötti összehasonlításra is alapot ad. „Vonó" napszámmal ugyanis vonómarhával rendelkező, 6 napos gyalognapszámmal a házzal rendelkező lakos szolgált, a házatlant csak 3 napra kötelezték. A sárréti járás 1852/53-i közmunkakimutatása pedig már a következőképp alakult: vonómarhák száma 4 359 házzal bírók száma 1 698 hazátlanok 538 pján leszolgálandó: szekeres napszám 8 711 gyalog napszám 11 802 Megváltva mind: 6 571 Ft 52 krajcár. A közmunkát tehát az egész járás egészben megváltotta, s ez a jelenség gyakori volt a kedvező megváltási feltételek miatt. A békési főszolgabíró jelentése szerint járásában Békés, Gyoma, Mezőberény egészben, Köröstarcsa részben váltotta meg a közmunkát 1853-ban. A szarvasi járás minden községe pénzben vállalta a közmunka megváltását. Megtörtént, hogy a közmunkaváltság beküldésekor hamis pénzt talált a gyulai pénztár. Ezeket járásonként kimutatták, s újra kivetették behajtás végett a községekre. Állami utak nem lévén a természetben maradt közmunkát országos utak fenntartására használták fel: „földhányásokra és az országutak földtöltésekkeli javítására," 1853/54-ben pedig a helytartósági osztály utasítására a megyén kívül eső sarkad-szalontai úton dolgoztak a robotolók. A közmunkafelhasználás eredményessége alig javult. A Csanád megyei mérnök jelentése szerint a járási tiszviselők ügyelnek fel a közmunkára, „de elfoglaltságuk miatt Járásbeliek naponta meg nem jelenhetvén a hely színén, a munkálat sok hátráltatással volt olykor egybe33