Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

II. Józseftől a reformkorig

den országútban eső gátnak az árka egymástól legalább 8 ölnyi távolságra essen, a gát pedig maga hat öl széles legyen, és így a töltés szélitől a mellette ásandó árok széléig egy öl paraszt padka maradjon. Az árkokat úgy kell ásni, hogy kivált a töltés felől egyenes lineába és nem meredeken, hanem csappanóssággal [rézsútosan lejtődően] legyen ásva." Bár a megyének voltak határozatai a gátakra és utakra vonatkozóan (a gát 6 öl, az út 12 öl széles lehetett), a határozatok vagy feledésbe merültek, vagy a javításoknál tudatosan megrövidítették. 1829-ben a csabai főszolgabíró olyan rendelkezést volt kénytelen kiadni a herényi bírónak, hogy mivel „a berényi határon áthaladó békés-körösladányi út úgy elkeskenyedett, hogy némelly helyeken egy kocsi is alig mehet el rajta", az út kiszélesítésére tegyen intézkedést, hogy két kocsi elférhessen egymás mellett. De még 1844-ben is felvetődik a megyegyűlésen, hogy a mérnök ne csak a töltés hosszát mérje, hanem szélességét is, mert jelenleg egyenetlen. 1818-ban a br. Wenckheim József körösladányi birtokos vezetésével működő „vízi és úti deputáció" átfogó tervet nyújtott be az utak és hidak javítására. Újra javasolták, hogy a kisebb hidakat kőből kell építeni, s lehetőleg a nagyobbakat is. Több hidat javasol megyei kezelésbe átvenni, a településeken lévő kisebb hidak javítása azonban a községeket terheli. A gyakorlat ugyan eddig is ez volt, de különböző okokkal nem egyszer kérték a községek a hidak megyei kasszából történő javítását. Közülük a német-gyulai híd javítását vállalta a megye a következő érdekes indoklással: nem országútba esik ugyan, „még is néha leg inkább a' midőn a Mag[istra]lis Tiszt Viselők Publicumokra jőnek Gyulára, hasznos szolgálatokat tészen." Ugyanebben az évben adták be az utak regulációjával kapcsolatos jelentésüket, „cubik ölökre" osztva helységenként az elvégzendő munkát. A táblázatos kimutatás szerint 49 119 öl hosszúságú gát volt a megyében, amelyből készen volt 138 681 kubik öl, nem volt kész 58 864 kubik öl. (A kubik öl számításánál olyan esetben, ha a község érdekelt volt az út fenntartásában, csak a megyei részt számították be.) Nem hagyhatunk ki egy másik adatot sem történetünkből: 1804-ben Vertics József szerint „ezen Megyének Ország útjaiban lévő töltések hpszszasága újonnan fel mérettetvén tészen öszveséggel 20 270 2/8 öleket." Az úti és vízi bizottságok működésének összekötése nem volt a véletlen műve. Az utak állapota nagyban függött a vizek elvezetésének gyorsaságától, szabályozásától. 1815-ben Bodoky mérnök a gyulai utak mellől a vizek gyorsabb lefolyása érdekében tett intézkedéseket: a vízbedőlt fák, „a ganéj vízbe való hordása", a „tímároknak egész a víz közepéig sűrűn levert czölöpjei", a németvárosi híd alacsony volta mind a vizek lefolyását akadályozta. A megye elrendelte, hogy a timárcölöpöket fel kell szedni, a folyó partjai mentén a fákat két ölnyire ki kell vágni. Az utasítás jól mutatja a korabeli állapotokat. Ugyancsak vízrendezéssel kapcsolatos volt a malmok elbontása a Körösökön a 19. század elején. Útjelző oszlopok kitételére viszont csak 1838-ban került sor, hogy az utak ,,a' hótúl ismét történhető elboríttatásuk esetében meg esmertessenek, ugyanis előzőleg a nagy hó miatt a jelentés szerint a „közutak hollétének minden jelenségei is elenyészvén, azoknak vonalait se hogy sem lehetne" látni. A Wenckheim-féle deputáció a kereskedelem fejlesztése érdekében több útvonal megjavítását javasolta. így Arad megye felkérését, hogy az ottlakai határon Szent Márton felé a regulációt, valamint a Kétegyháza és Mácsa közötti laposok betöltését végezzék el. Heves megyét a Földvárról Szarvasra vezető úton s Túrnál a Berettyón való híd építésére hívták fel, melyen most komp jár, de olyan alacsony a víz a túri malom elbontá sa óta, hogy a komp a víz fenekén megül. Bihar megyével kapcsolatban a sarkadi út jó karban tartása vetődik fel immár ki tudja hányadszor, valamint szorgalmazták a gyarmati határtól a Cséfa és Orosi pusztán keresztül gátak húzását, a vésztői határban Okányon, Zsadányon át Váradnak a lapos helyek betöltését és a keskenyebb helyek szélesítését. A posta így Erdélyből Várad- ZsadányVésztő-Körösladány-Gyoma-Túr-Szolnok vonalon 9 mérfölddel rövidebb lenne a mostani debreceninél. A megyegyűlés elfogadta a deputáció javaslatait abban a reményben, hogy a szomszéd megyék is követik Békés megye példáját az odavezető utak helyrehozatalában: „Meg vágynak győződve a' Rendek, hogy a kereskedés az Adózó Népnek nagy boldogságára és ez által virágozatára leendő fel-emelésére szolgál, mellyet leg főképpen az alkalmatos és a' mennyire lehet egyenes lineába fojó utak által az emporiális hellyek egyben tsatolása eszközöl." A Wenkheim-féle deputáció a következő évben beadta végleges jelentését az utakról, s az azzal kapcsolatos tervekről. Ebből kiderült, hogy a Gyula-Ottlaka és a Csaba-Kétegyháza felé vezető úton a töltésjavítások utolsó stádiumában vannak, s a két utat azért tartják fontosnak, mert az „Erdély Országi Communicatiot igen rövidíti." Általános elvként javasolták az utak „konzerválása" érdekében a következőket: 1. A vágásokat tavasszal gyakrabban vonják be. 2. A reparáció mindenkor tavasszal és ősszel legyen. 3. A hibákat nyomban ki kell javítani. 4. A hidak karfáiért a község felelős legyen, 5. A helységek a maguk gátrészüket mindenkor állandóan figyeljék s rögtön javítsák. 6. Erdélyből Budára vezető útban csak a berettyói (túri) átkelés problematikus, ennek javítását a helytartótanácsnál is szorgalmazni kell, s a gátak jó karbantartásáért a már korábban említett gátbírák legyenek a felelősek. Wenkheim lemondása után a deputáció vezetője a másodalispán lett. Az útjavítás állandó téma volt, egyébként a helytartótanács is rendszeresen küldte az ilyen jellegű 22