Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)
II. Józseftől a reformkorig
3. / II. JÓZSEFTŐL A REFORMKORIG POSTAUTAK A 18. század végén II. József korától jelentős változásoknak lehetünk tanúi. A kialakuló merkantilista szemlélet a kereskedelem és közlekedés felé fordította a figyelmet, másrészt a kalapos király rendeletei nyomán keletkezett iratok és térképek, könyvészeti források olyan forrásanyagot adnak, amelyek alapján részletesen megismerhetjük az akkori útirányokat, útvonalakat. összeköttetés szempontjából fordulópontot jelentett a megyénket is érintő postaút felállítása. Az erdélyi kereskedelem egyik útvonala a Maros völgyében húzódott, s a töröktől visszafoglalt területeken 1700-ban a határőrvidék szervezésére kiküldött bizottság a postautat Budáról Aradon át javasolta vezetni Szebenbe, Erdély akkori fővárosába. Az aradi postahivatalt 1703ban fel is állították. A megyénket közelebbről érintő arad-nagyváradi postaúton 1769-1770-ben szervezték meg a postaállomásokat. Békés megyét annyiban érintette ez az út, hogy a megye postáját Simánd postaállomásáról hozhatták Gyulára. Két évtized sem telt el, s 1787-ben megszervezték a megyén átvezető postautakat is. A császári leirat szerint „...őfelsége legkegyelmesebben megparancsolni méltóztatott, hogy miután Szentesnél az évnek minden szakában a legjobb átkelőhely van a Tiszán keresztül, postacursust létesítsenek az említett Szentesen át, ahol az út azután Arad és Nagyvárad felé ágazna el, és a következő állomások állíttassanak fel, még pedig Aradról Battonyára 1, Komlossra 1, Orosházára 1, Szentesre 2, Csongrádra 1, Alpárra 1, Nagy-Kőrösre 2, Czeglédre 1, Erkényre 2, Ocsára 2, Pestre 2 állomással. A nagyváradi szakasznak egy része Orosházáról 2 állomással Csabára, egy állomással Gyulára, eggyel Sárkádra és szintén eggyel Remetére létesíttessék..." Amíg a pest-aradi postaútból mindössze 12 mérföldnyi tartozott az akkori Békés megyéhez, az orosháza-nagyváradi út már a megyén át vezetett: Orosháza a földvári puszta-gerendási pusztaCsaba-Gyula-Sarkad-Gyapjú vonalon át ért Nagyváradra. A postaút elkészítése jelentős útjavítással járt. 13 helység (Békés, Csaba, Doboz, Gyarmat, Öcsöd, Gyula, Vári, Kétegyháza, Körösladány, Szarvas, Szeghalom, Szentandrás, Vésztő) robotmunkájával javították a jövendő postautat 1787 szeptember-októberében, hogy idejében elkészüljön az útvonal. Különösen a Csaba és Gyula, valamint Gyula és Sarkad közötti útszakaszokat kellett gátakkal magasítani az árvizek ellen. Gyula és Remete között 9 híd készült a gátakra, s Gyulától a bihari határig terjedő 7,6 km hosszú útból 5,6 km gátakon vezetett. Erről az ún. „Remeteházi-gát"-ról a későbbiekben még sokat hallhatunk a korabeli jegyzőkönyveket lapozgatva. A legnehezebb szakasza volt ez a postaútnak. Az átlagosan 3,5-4 méter széles gátak helyenként 7-8 méter magasan emelkedtek ki a szintből a megyei mérnök beszámolója szerint. Ilyen előzmények után indult meg a forgalom 1788. március i-én az orosháza-csaba-nagyváradi postaúton. Postaállomást Orosházán, Csabán és Gyulán létesítettek. A postaállomást „egy királyi, bádogra csinált és deszkára szegezett kétfejű sass czimer" jelezte. Postaforgalom hetenként kétszer járt, s a küldeményeket lovas legények továbbították. A postaforgalom a megtett intézkedések ellenére sem volt zavartalan. Már 1788-ban a tavaszi árvíz úgy megrongálta a remeteházi gátakat, hogy használatuk lehetetlenné vált. A városi elöljáróság emberekkel és vízi eszközökkel sietett a gyulai postamester segítségére, s továbbította a nagyváradi postát. A két megye határán a FeketeKörösön hidat épített a két megye közös összefogással, de a fenntartásban sok problémát okozott ez a közösködés. Általában Békés panaszkodott a bihariak hanyagságára, akik - más, jól használható postaútjuk is lévén - nem fektettek sok gondot a postaút fenntartására. 1803-ban viszont Bihar megye kifogásolja a békési utak minőségét. Békés megye gyűlése így reagált Bihar panaszára: „Hogy sár ne legyen, az ezen a földön, holott kő nintsen, el távoztatni lehetetlen, de az csak tagadhatatlan, hogy ezen Megye részéről a' Töltések Remeteháztól Gyuláig valamint még 78 8 01 és 789^ Eszt(endő)be elkészítettek, úgy az olta is esztendőnként igazíttatnak és lehetséges jó állapotban tartattatnak a' Hidakkal együtt úgy hogy ezen a részen lehet járni bár akármelly Árvíz legyen is. De ellenben az is tagadhatatlan igazság, hogy N(agyságo)s Bihar V(ár)megye részéről a' Töltései... azok is mellyek elkészíttettek volt, a' leg rosszabb állapotban tartatnak, úgy szintén a Hidak is, kivált pedig a Sarkadi Híd, mely már a legfélelmessebb állapotban vagyon." 14
