Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

Az újratelepedéstől II. Józsefig

ról és hidakról a postaszolgálat elősegítése érdekében, majd III. Károly készíttetett átfogó tervet és építtetett korának megfelelő utakat. A cél a helyközi közlekedés, a megye közvetlen környékén lévő nagyobb regionális központok, s bizonyos mértékben Buda megközelítése volt. 1715-ben épp hogy megindult a megyei közigazgatás, valamennyi település panaszkodott, hogy nincs a megyében olyan hely, ahol termékeiket, marháikat értékesíteni tudnák. 1723-ban Szarvas és Gyula kapott vásárjogot, s a megyeszékhely vásárai a következő századra annyira fejlődtek, hogy az itt kialakult árak messze földön irányadókká váltak. A 18. század elején a hatalmas, betelepítetlen - elsősorban kincstári - pusztákon megjelentek az örmény pusztabérlők, akik a keleti és déli államokban vásárolt állataikat az itteni dús legelőkön hizlalták fel, s hajtották tovább nyugati vásárlóikhoz. Az ún. göbölyhajtó út még a huszadik században is ismeretes volt a megyében. A közlekedés javítását célzó rendelkezésekkel már viszonylag korán találkozunk. Alighogy helyreállt 1715ben a megyei közigazgatás (3 főből állt), 1720-ban már út- és hídjavítási határozatokról olvashatunk a megyei közgyűlés jegyzőkönyveiben. Természetes, hogy elsősorban hídjavítási határozatok szerepelnek, hiszen az utak toronyiránt haladtak, egymás mellett több nyomon is, s az utasok maguk választották meg a járható utakat, csupán a vizeken való átkelést kellett biztosítani. 1730ban a büngösdi és a dobozi, 1732-ben a tárcsái, berényi, gyomai, endrődi, 1741-ben a körösladányi híd, 1741ben a gellai (gerlai) híd javítását említik a jegyzőkönyvek. Az utak jó karbantartására egyébként is évenként érkezett a helytartótanács utasítása. III. Károly ugyanis 1723ban, a helytartótanács felállításakor műszaki bizottmányt szervezett, amelynek feladata az útépítés és -fenntartás műszaki irányítása volt, s 1724-ben már az utak jó karbantartására felhívó utasítást kap a megye. Az 1730-as évektől sűrűsödnek az utakkal kapcsolatos központi leiratok. Ezekből a határozatokból ismerjük néhány út jellegét, illetve az útkarbantartás tényét. A század közepén a túr-ványai úton már „agger" (töltés, gát) van a leglaposabb útszakaszokon. 1749-ben megjelenik a „via publica" fogalma is. A kereskedelem szempontjából egy fontosabb útvonal volt a megyében: a pest-nagyváradi út, amely Cegléden át vezetve Cibakházánál keresztezte a Tiszát, majd a szarvasi rév-Békés-Gerla-Gyula irányában vezetett tovább. A hidak felsorolásából következtetve azonban egészen biztos, hogy volt észak-déli irányú útvonal is, amelyet a Körösök tettek nehézzé, és hidak építésével igyekeztek biztosítani a közlekedést. Az utak egy részét az uradalmak tartották fenn. Uradalmi híd volt Békésen, Szarvason és Gyulán, amelyek után 1743-tól hídvámot szedhetett a földesúr. A gyulai hidat a földesúr 1764-ben építtette. Nagy gondot jelentett a megyeközpont összekötése Csabával és Váraddal. A KONDOROSI CSÁRDÁNÁL ÖSSZEFUTÓ ÚTVONALAK A 18. SZÁZADBAN Részlet a II. József-kori katonai felmérés térképéről Mindkét irányban a Körösök árterülete akadályozta a közlekedést. Orvoslására megépítették a csabai gátat, s Nagyvárad felé az 1777-ben ásott Hajós-út gátját használták közlekedésre, így Remetén, Sarkadon átjuthattak Biharba. A korabeli útviszonyokról és utazásokról sok mendemonda és leírás tanúskodik. Takáts Sándor feljegyezte a Békés megyei Harruckern földesúri család papjának utazását Békés megyében: „Egy alkalommal, mikor épp a Nagyalföld egyik töltésén haladtak, oly nagy volt a sár, hogy a kocsi tengelyéig ért. Amerre a szem ellátott, mindenütt piszkos áradat borítá a földeket, s a vízből csak a töltés koronája látszott ki. A lovak páraszakadva húzták a veszélyes helyeken a kocsikat, amelyek hol jobbra, hol balra dőltek. Az első hintó, amelyben a bárói család ült, szerencsésen átvergődött a töltésen; a második azonban, amelyben Antonius páter szepegett a háziorvossal, a komornával meg a szobalánnyal, egy hatalmas zökkenés után feldűlt. Antonius páter fordult ki a kocsiból legelsőnek, a szobalány és a komorna a páterre esvén úgy le12