Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Az utfenntartás fejlődése

- 61 szók felügyelete mellett - 4-5 fos brigádokba vontuk össze, így e

gy rátermettebb utőr irányításával, csoportosan hatékonyabban végezték az utőri munkát- Az utőrök bérezését is előnyösen rendezték. Az utőri brigádokat felszereltük bitumenmelegitő kis utőri üstökkel. A nehéz utőri munka kiküszöbölésére, a helyi anyagmozgatásra elláttuk mezőgazdasági kisgépekkel, ún. Fürgékkel. Bevezettük a kötőanyagos alákenéses, majd az impregnált zúzalékkal való kátyúzást. A száraz anyaggal való kátyúzást - a bitumenellátástól függően - csak az alárendeltebb utakon engedélyeztük. A bitumenes kátyúzás nem volt tiszta munka, de az utőrök szivesen és Örömmel végezték, mert látták, ha a fedanyagot a kátyúba helyezik, az ott is marad. Az útfenntartásunk a higitott bitumenellátás növekedésével, 1957-től az útkorszerűsítésekkel gyorsabb ütemben Javult. Az 1955-56. években Baranya megyében már 10,8 km, Tolna megye területén pedig 11,5 km bitumenes hengerlést és bitumenes felületi bevonást készítettünk. A bitumenelőállitás várható növekedésére, a bitumen fogadására és tárolására ezek az előkészületi évek voltak. Az Útfenntartó Vállalattal megkezdtük a bitumentároló /ciszterna/ hálózat kiépitését, a kijelölt utcsomópontok vasúti állomásain. Bitumenellátásban elsősorban azok részesülhettek, akik a vasúti tartálykocsikat gyorsan ki