Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

A Makadámutak fenntartása

- 57 séges hengerlések elmaradása miatt hiányzott már a kőpályák teherbiró kőváza. Esőzéskor a kőpálya szétázott és gyorsan kátyús lett, száraz időben pedig a kőpálya bomlását megakadályozó pályafedés miatt erősen bordásodott. A munkamorál fokozatosan lecsökkent, nemcsak az alacsony bérezés miatt, de az utőri munka eredménytelensége láttán is. Ha az utőr kifoltozta a kőpályát és eléggé nem földelte le, a forgalom kisodorta a kavicsanyagot. A gépkocsivezetők az utőrt szidták, hogy tönkreteszi a gumiabroncsot. Ha erősen lefedte a foltokat, szárazságban a portól nem látott a gépkocsivezető, esős időben pedig az erősebb földelés miatt csuszkáit a gépkocsi. Ismét csak az utőrt marasztalták el, hogy földdel kátyúzza az utat. Nehéz volt meghatározni, hogy a kátyúzás után milyen időjárás lesz és annak megfelelően földelje a beágyazott anyagot. A forgalom miatt egész éven át állandó kátyúzásra volt szükség. Ha az utőr pályafedést végzett, hogy ne bomoljon meg a kőpálya, az útszakasza végére sem ért, már kezdhette elölről, mert a nagy forgalom leseperte a fedőanyagot. A makadámutak fenntartásában ez a sziszifuszi munka nem hatott lelkesitőleg az utőrre. Munkája eredménytelenségét látva mindinkább közönyössé vált. Az 1955-1956. évi forgalomszámláláskor az 57- sz. mohács-pécsi ut egy közbeeső számlálóhelyén az egyik