Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

A Makadámutak fenntartása

- 52 ha a hengerléseket nem is 6-8 éves, hanem csak 10 éves periódusokban végezhettük volna, ugy kereken 1200 makadámuton évente 120 km hengerlésre lett volna szükség. Ezzel szemben 35-40 kmnél többre nem volt lehetőség. Foltozásos fenntartásnál az akkori anyagnormával számolva, amely szerint kis forgalomnál 20 nf/km; közepes forgalomnál 35 inVkm; nagy forgalomnál 55 n?/km fedanyag szükséges, évente 60-65 ezer tonna fedanyagra lett volna szükség. Viszont évente csak 40-45 ezer tonnát kaptunk. A fedanyag szükséglet évről-évre növekedett, anélkül, hogy az utak állapota javult volna. A forgalmas utakon évente már 70-80 nf/km fedanyagot is felhasználtunk, aminek jó része azonban a gyors gépjárműforgalom miatt az útról lesodródott és kárbaveszett. Jellemzésül: a III. ötéves tervidőszakban, amikor a vizzel kötött makadámutak a portalanításokkal gyakorlatilag megszűntek, az évenkénti 60-65 ezer tonna fedanyag szükséglet helyett évenként 25-27 ezer tonna impregnált zúzalék és 3-5 ezer tonna fedanyag is elegendő volt az utak kátyúzásához. A IV. ötéves terv végére pedig a felhasználás már 20 ezer tonna alá került, ami az útállapotok nagymértékű javulását mutatja. A kedvezőtlen anyagellátás idején különböző uj fenntartási eljárásokat is próbáltak alkalmazni. Ilyen volt 1952-ben a Győriféle hengerlés, az úthenger napi teljesítményének két-háromszorosra való emelésével. Lényege az volt, hogy a zuzottkövet fold-